Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

72% A történet

Most, hogy végre kiábrándozta magát, elmesélhetem, hogy mi történik.

-Oké! Most, hogy kiábrándoztad magad!- szóltam rá! De ő nem figyelt. Megütöttem. És hozzá is tudtam érni, nem ment át rajta a kezem!

-Elizabeth!- szólt rám meglepődve.

-Úristen!- mosolyodtam el, majd átöleltem.

-El sem hiszem!- mondtuk egyszerre

~~~~

-Sokáig fogunk menni, több tájon keresztül is! Lesz időm elmesélni!

-Szépek?

-Nagyon, de nem ez a lényeg!

-Oksi, kezdheted!- mosolygott rám.

-Rendben. Akkor, várni fog ránk két csávó.- mutattam, hogy kettő, mert lüke.- Testvérek. Az egyik barna hajú, ő a beszédesebb. A másik pedig egy fekete hajú sápadt fiúcska, ő az idősebb, ő beszél kevesebbet, haragosabb is. Nem tudok róluk sok mindent, csak azt tudom, hogy már várnak rám. Vagy ránk. Ki tudja. Ja! És ők úgy szólítanak engem ahogyan a képre volt írva a nevem. Nekik én Emily vagyok. Nem Elizabeth. Ne kérdezd miért!- mutattam, hogy NE

-Miért?- csak azért is megkérdezte. Megütöttem megint. Elnevette magát.

-Ha minden igaz, miután megérkezünk elfog eredni az eső, ami miatt elkezdünk rohanni és én ebben a mi a tökömben nem tudok, úgyhogy lefogom majd venni. De én múltkor csak addig jutottam, hogy berohantunk a kapun, de utána már nem láttam semmit. A föld remegni kezdett én pedig fehéret láttam és visszatértem a valóságba.

-Komoly...- mondta majd elkezdett nézelődni. Én pedig rádőltem, mivel már újra érzem magam mellett Pietrot. És megtudom ütni! HEHE! De jó! Oké bevallom, itt én is ördögien elmosolyodtam, de nem vagyok az ördög fattyja!