Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Itthon semmi nem történt, ettem egy kicsit, lefürödtem majd elmentem aludni. Mikor becsuktam a szemem, akkor jött Pietro.
-Láttalak! Mármint, az iskolában!- ült le mellém. Odafordultam hozzá, és kicsit fel is ültem az ágyon.
-Nem akartam verekedést. Inkább hagytam magam!- mosolyogtam rá.
-Igen, tudom. Tiszteletre méltó dolog volt tőled! Tudtad, hogy te vagy az erősebb. Ebben változtál, mert Liz még nem ezt az oldaladat ismerte. Ő járt rosszabban!- nevette ki Lizet.
-Pietro!- szóltam rá.
-Mondjad napsugár!- jött közelebb hozzám. Mindig így szólít, olyan kedves velünk, mármint a testvéreivel, a többiekkel pedig csak baráti szinten.
-Álmodtam valamit!- mondtam neki, közben visszaemlékezve az álomra.
-Ő... Oké?
-Nem! Nem oké!- ebben a pillanatban, a levetett, komódra felszórt, még a szekrénybe be nem hajtogatott nadrágom zsebe sárgán csillogott.
-Hé!- mutatott oda.- Láttad te is?
-Igen!- teleportáltam oda.
-Vajon mi volt ez?- jött ide ő is.
-Nézzük meg...- sóhajtottam fel, majd benyúltam a zsebbe és kihúztam a tárgyat.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Megint ez! Nem hiszem el!
-Elizabeth! Ez te vagy!- nézett a szemembe.
-Ne mond!- köröztem egyet az íriszeimmel.
-Ezt mikor csináltad?
-Én nem csináltam semmit! Vagyis... Nem most! Nem emlékszem rá! Ha jobban megnézed a képet, nagyon régies! A ruha is, a smink -ami nem is igazán látszik, lehet, hogy nincs is-, talán még a helyszín is.
-Mit jelentsen ez?- értetlenkedett. Megfordítottam a lapot.
Emily Maximoff
1863
Pietro szemei kikerekedtek.
-Én még találkoztam a nagymamánkkal. De ő nem mondta, hogy az ő édesanyja vagy az ő nagymamája Emily lett volna!
-Nem mondhatta! A képen én vagyok rajta, és nem nagymamánk, nagymamájának a nagymamájának a dédnagyannyának az édasanyjának a jó isten tudja hányadik mamája... vagy, hogy is mondjam neked.
-De hát!... Nem az 1800-as években élsz/éltél!- fogta meg a derekát.
-Ne értetlenkedj! Inkább megmutatom mire gondolok!- ebben a pillanatban elvarázsoltam magunkat oda, ahol voltam nemrég.
