Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Nem tudom, hogy ki mennyire vette észre... De ebben a történetben nagyon gyorsan ment az idő, eltelt egy év amióta először beléptem az iskola ajtaján. Pillantottam meg először Pókember arcát élőben. Ismertem meg olyannak amilyennek mesélték a testvéreim. Költöztünk hosszabb időre a toronyba. Kezdtem el táncolni. Vesztettem el a szerettemet, és tűntem el hosszabb időre... Jöttem össze a világ legjóképűbb srácával. Megírtam életem első dalát, ami sikeres lett. Peter is rákapott a Tiktokra. Röviden eddig ennyi történt. Mind egy!
Otthon a nappaliban ültünk és arról beszélgettünk, hogy ki hogyan ismerte meg a másikat. Rám esett a sor, én voltam az utolsó.
-Elizabeth! Te hogy ismerted meg Natashát?- tette fel nekem a kérdést Póki.
-Hú, hát ez hosszú történet, hehe.- adtam választ neki.
-Hajrá, van időnk! Mi is elmondtuk a többieknek a hosszú történetünket!
-Hát jó!- ezzel belekezdtem.- Nos, hol is kezdjem. Egy szép éjszakán, vagyis inkább kora reggel, kora-kora reggel hajnali négy körül sétálgattam New York veszélyes utcáin, egyedül. Ennek elő storyját nem mesélném el... Térjünk vissza, a túloldalon megláttam egy sarki boltot. Bementem oda. Nemrég nyithatott újra, volt nálam egy kis zsebpénz, mert előtte elkértem egy idős nénitől a gitárját és eljátszottam egy dalt az utcán. A boltban megláttam egy fekete ruhás nőt. Tetőtől-talpig abban volt. Egy fekete, térd fölé érő magassarkú csizma volt rajta.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Plusz, ha ránéztél elölről akkor így nézett ki. Viszont az ő ruháján volt kapucni is, fel volt húzva a fejére, és a haja be volt tűrve, egy-két vörös tincs lógott ki.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Igen, elárulom ő Natasha. Fizetés után távozott a boltból. Én is azonnal kijöttem, nem is tudom miért mentem be. Követtem ugyanis a testvéreim sokat meséltek róla és egyből megismertem. Kis ideig követtem, csak egyenesen ment előre, közben folyton körbe nézett, mintha menekülne vagy keresne valakit, valamit. Kicsit közelebb repültem hozzá és megállítottam.
-Elnézést hölgyem!- álltam meg mellette. Ő is megállt.
-Szia kislány!- szólított meg kedvesen. Igen a történetünk minimum három éves. Akkoriban csak 13 éves voltam.-Segíthetek valamiben?- tette fel nekem a kérdést.
-Eltudnál kísérni a Stark toronyba?- mutattam rá az említett épületre.
-Igen, de mit szeretnél? Kihez mész?- fogta meg a kezem és indultunk a célunk felé.
-Wandához és Pietrohoz.- mondtam mosolyogva, mert elvesztem és azért kerestem őket. -Ugorjunk kicsit az időben. Felértünk a toronyba de senkit nem találtunk ott, még Tonyt sem. Addig valamivel le kellett foglalnia Natashának engem. Látta, hogy játszok valami sárga világító pöttyel az ujjaim között.
-Mit csinálsz?- kérdezte furcsállva.
-Varázsolok.- hagytam abba és mosolyogtam rá.
-Neked van erőd?- ült le mellém.
-Van.- és a mosolyom elhagyta az arcom.- Hol vannak a testvéreim?- kérdeztem tőle.
-Kik?- furcsállt még jobban.
-Wanda és Pietro!- fordultam felé.
-Wanda és Pietro a testvéreid?- értetlenkedett.
-Igen, miért?- bólogattam.
-Kérsz inni?- váltott át másik témára.
-Igen.- mosolyogtam rá és Natasha egyből felállt és elment a hűtőhöz.
-Mit kérsz inni?- vett elő egy poharat nekem.
-Víz jó lesz, köszönöm.- kezdtem el újra játszani a kezemmel.
