Hogy ki vagyok én? Sokáig azt hittem, tudom! Nem rég jöttem rá, hogy ha magamat nem ismerem, elég nehéz szembe szállni a démonjaimmal, mely nekem sok van, évszázadokon át gyűjtöttem, s magával az ördöggel házasodtam. De ha jobban megismeritek ez az...
Hol vagyok? Az előbb még az osztályban voltam! Most egy fémszékben ülök... Ó, ne! Már tudom. Ez a HYDRA egyik bázisa. Le vagyok láncolva. Megmozdulni is alig bírok. Próbáltam körbe nézni. Gondoltam, kiszabadulni nem tudok akkor legalább legyek tájékozódott. Megrémültem attól amit láttam. Mellettem a három jó barátom Nina, Nora, és Noah vannak. Szintén fémszékben, pontosan ugyanúgy ahogy én. Annyi különbséggel, hogy ők nincsenek maguknál. Biztosan nem véletlen, hogy én ébredtem fel először. Úgy bizony. Már jött is valaki.
-Elizabeth! Rég láttalak! Mikor is? Ó! Már tudom! 6 éves voltál csak! Egy törött kislány, akinek nem éltek a szülei! Jajj, szegény kislány! Stark felrobbantotta őket? Óhhohhhoohóó! NEM! Csak, hogy tudd! Maximoff vagy! De nem az akinek hiszed magad! Majd beledugta a képekben ezt a fényképet:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ismerős nem igaz?- hallottam a hangján, hogy vigyorog. De nem láttam az arcát. Kemény maszkot viselt.
-Ez... Ez.. Ez én vagyok!
-Igen, drágám! Ezen a fotón te vagy!
-Nem is ismerős ez a ruha! Én? Mikor?- értetlenkedtem.
-NE ÉRTETLENKEDJ!- ordított rám. Összerezzentem. A fejemet is elkaptam onnan, amire ő visszahúzta óvatosan a mutatóujjával.
-Mire véljem ezt?- böccintettem pisze orrommal a kép felé.
-Ezt 1853-ban készítették rólad, a kastélyban amelyben laktál. Gyönyörű egy kastély volt, sajnos mára már csak pár szikladarab maradt meg belőle. De lehet, hogy így is sokat mondtam.
