Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

80% százas évek előtt.

Más hely nem jutott eszembe, mint az iskola lapos teteje, ahol nem látnak, de halljuk ha kezdődik az óra.

-Miért pont a tető?- kérdezte tőlem.

-Nem látnak!- adtam gyorsan válaszul, majd leültem a földre. Utánzott.

-Nos. Mire emlékszel?

-Arra amire kell! Röviden, nem akartatok átváltozni, és azt mondtátok, hogy csak én tudok rajtatok segíteni. Meg, hogy ősi boszorkány vagyok. Eddig jutottam. 

-Ez azért elég sok!- mosolygott rám.

-Elég vidám vagy ahhoz képest, hogy nem akarsz vámpír lenni! Hol van Damon? 

-Áh, Damon! Ő Mystic Fallsban maradt. A városra legalább emlékszel?

-Nem!- zártam rövidre.

-Elég kedves vagy a régi énedhez képest! Vagyis, nem is kedvesebb, hanem kevésbé flegmább.

-Óoooóóóhó! Azt azért nem hinném!- kacsintottam rá. Becsöngettek.- A következő szünetben én kérdezek!- mosolyogtam rá ravaszan. 

~~~~

Véget ért az óra. Felrepültem a tetőre. Stefan is jött utánam, valahogy.

-És, mi lenne a kérdésed?- ült le a földre.

-Hát, nem emlékszem semmire! Tudnál mesélni nekem a régi életemről?

-Nos. Az életed legelejét nem tudom, valamikor a százas évek előtt születtél. Akkoriban sokan tudtak a boszorkányok létezéséről, üldöztek mindenkit akiről eldöntötték, hogy azok. Gondoskodó szüleid voltak, édasapád azért halt meg, mert téged és édesanyádat védte, hogy eltudjatok menekülni. Mindketten boszorkányok voltak, ezért van hatalmas erőd, mert átadták.- tágra nyílt a szemem ennél a mondatnál.