Zenélő lélek / Peter Parker FF / HUN / Szünetel...

82% Együtt lehessünk...

Azthiszem elájultam... Várjunk csak! Hol vagyok?

Ez az a hely ahol éltem. Kis koromban.. Mármint Elizabethként. Szokóviában az emeletesház! Úristen! De rég volt! De miért vagyok itt? Hiszen fel is robbant!

-Elizabeth!- szólt anyukám. Anya? Futottam a hang irányába. Kerestem ahogy csak tudtam. De nem találtam sehol, gondoltam visszamegyek a nappaliba. 

A nappali már csak törmelékből áll, Wanda és Pietro engem keres, majd mikor megtalálnak az ágy alá menekülünk. Ezt nem értem? Miért vagyok itt is és ott is? Külső szemszögből néztem végig az egészet. Mint egy filmben! Egy jelenteben...

-Te is látod?- kérdezi tőlem Pietro. Megfordultam. Már nem a 10 éves Pietro volt ott, hanem a tini Pietro. Akit látok szellemként.

-Látom!

-Meghaltál?- tette fel a kérdést. Összehúztam a szemöldököm.

-Mivan?

-Ha itt vagy, az azt jelenti, hogy meghaltál! Én is ide kerültem mikor meghaltam!- mosolyodott el. De vicces mondom!... Tényleg, ha! Fekete humor...

-Nem akarok meghalni! Szükségük van rám!- mondtam a Bosszúállókra célozva.- Addig nem!

-De hát itt vagy! Ezt már nem tudod visszafordítani!- kezdte a vitát.

-Ne gyerekeskedj! Most csapódott be a bomba!- mutattam az említettre.

-Vicces!.. Gondoskodj arról, hogy együtt lehessünk Wandával!- jelentette ki, majd meglökött. Ebben a pillanatban az utcán találtam magam, Peter karjaiban. Vagyis, nem is! Bocsánat... Pókember karjaimban!

~~~~

-Ó, jesszusom! Elizabeth! Jézus! Huh! De jó, hogy élsz!- húzta le az izzadságcseppeket a maszkjáról.

-Pietro!- suttogtam... Peter értetlenül megrázta a fejét.

-Ő nincs itt! Lizzy!- mondta halkan.

-Fázom!- mondtam dideregve. Igen! Mostmár fázom!

~~~~

Ágyban ébredtem fel. De nem az enyémben. A kórházban voltam. Kicsit még homályos volt a világ, mert hirtelen felültem, amikor egy hangot hallottam meg.

-Te mindig elintézed magadnak, hogy valaki elintézzen téged, igaz?- ez Strange! Megint ő.

-Most már te leszel az orvosom?- tettem fel a kérdést. Tök menő a csávó, de néha már rohadt idegesítő.

-Hát, ha van ilyen lehetőség!- mosolygott rám.

-Ki volt az?- utaltam itt a támadóra.

-Nem tudni, akik az utcán voltak azok egy tető nélküli kék oldschool autóról számoltak be! Mikor Peter oda ért akkor már nem volt ott egy autó sem, csak te és pár ember körülötted.

-Peter? Ő hol van?

-A szoba előtt.- na már fel is pattantam és rohantam ki. Mikor kinyitottam az ajtót egy egész brigád állt ott, vagy éppen ült. Mindenki nekem futott és egyszerre átölelt. Felszisszentem. Megnyomták a sebem.

-Hé, hé hé!- futott ki doki Strange.- Nem ölelgethető állapotban van!- mutatott a Bosszúállókra, majd behívott, vissza a szobámba és becsukta az ajtót.