Hope

5. - Nina-

5:30, emlékeztető magamnak, állítsam át az ébresztő hangját.
Miután lefőztem egy hordónyi kávét - mert a mai nap olyan, amikor tuti kelleni fog-, elkészítettem Mira uzsonnás dobozát és Wes táplálék kiegészítő fehérjében és mindenféle tápanyagban gazdag turmixját, elmentem a szokásos reggeli kocogásomra. Pár évvel ezelőtt kezdtem, nem is azért, mert fogyni akartam, inkább csak mert a sok tanulás eltompított és kellett az egyensúly. A lejátszási listám végére kellemesen le is futottam a kitűzött 7 km-t. Mire hazáértem már csak egy gyors tusolás fért bele az időmbe, keltenem kellett Mirát. Azt hiszem ez még némi átszervezésre szorul, a napirendemnek igazodnia kell a tesómhoz és az óvodához is. Újabb emlékeztető magamnak.

- jó reggelt, Hercegnő, egy új és csodás nap vár rád, hogy megtöltsd élményekkel.
- Nem lehetne inkább holnap meg tölteni? Még álmos vagyok, aludni szeretnék! - fordult nyűgösen oldalra a kis törpe.
- Nem, édesem, tudod, az óvoda olyan, mint apának vagy nekem a munkahely, nem lehet ellógni.
- Ahj, jól van. De óvoda után elmehetünk arra a nagy játszótérre, ahol az a teknős formájú hinta van?
- Persze, sőt, ha apa nem lesz nagyon fáradt, akkor rá vesszük őt is, hogy jöjjön velünk, mit szólsz? - simítottam meg a kis fejét, és közben tereltem a fürdő felé.
- Az csodás lenne. Szeretem ha apa lök, mert akkor nagyon magasra repülök. Régen sokszor mentünk, de mostanában inkább itthon nézünk mesét, mert apa fáradt. - szegény picikém, el sem tudom képzelni, hogy miként dolgozza fel a kis elméje azt, ami Westonnal történik. Újabb emlékeztető magamnak, hogy rákérdezzek, mennyit is mit beszélt ezzel kapcsolatban a kislánnyal.

Az óvoda egy külön univerzum. Megannyi kis ember, aggódó anyukák, hanyag és vicces apukák, a karvaj szingli mamák, a csajozós szingli papák, a hisztis mini terroristák és a birka türelmű dadusok és óvónők. Minden tiszteletem az utóbbiaknak. Az én vérnyomásom még az egyetemistáktól is felmegy néha, nem, hogy a gyerekektől és aggódó szülőktől, én nem bírnám..

Egy gyors bevásárlást követően már robogtam is haza. Ki szeretnék pakolni, rendbe tenni a jegyzeteim és főzni is szeretnék valami egészséges és táplálót.

- Nina, rá érsz egy percre? - kukkantott be Weston a szobámba.
- Persze, csak pakolászok meg rendszerezek, mi újság?
- Most beszéltem a főorvossal, és a csütörtöki kezelést átrakta péntekre. Így egyeztetni szeretném veled, hogy el tudnád hozni Mirát az óvodából?
- Semmi akadálya, vagyis várj... Ah, semmi, megoldom, vedd elintézettnek.
- De biztos? Mert ha ütközik valamivel, akkor szólok Ethel néninek, igaz, kicsit nehezen megy az új csípő protézis miatt, de megkérdezhetem.
- Nem, nem, ne zaklassuk, ezért vagyok itt. Át tudom alakítani a napom, hogy el tudjak menni Miráért, ne aggódj.
- Jól van, köszi, hugi! Megyek is. Át kell néznem egy pályázatot és most van egy kis energiám, ki használom. Szólj ha kell bármiben segítség.
- meg vagyok, de azért köszi.

Újabb emlékeztető magamnak, vegyek egy nagy heti tervezőt a hűtőre.
Írnom kell Hopenak, hogy átszervezzük a találkozót. Mivel ez nem az előadáshoz fűződik, így az SMS mellet döntök, ne keverjük össze a kettőt.

" üdv, Hope! Nina vagyok. Azért írok, mert egy elhalaszthatatlan teendőm lett péntekre, így kérdezném, megoldható-e, hogy ma 6 körül találkozzunk, vagy pénteken nem tanítás után, hanem szintén 6-7 felé? Elnézést a variálásért, ígérem nem csinálok belőle rendszert, de egyelőre még én is tanulom az új életem időbeosztását. Várom válaszát, N. "