Hope

41. - Nina -

-  Tényleg Te vagy az? Ez a valóság? Nem hallucinálok? - Pattanok fel a helyemről és az ablak előtt fel-alá kezdek járkálni a szobában. Fél szemmel látom, ahogy Wes kerek szemekkel figyel, majd rájöhet, hogy ki hívhatott, mert fél mosolyra húzódik a szája és kikullog Mirához a nővérpulthoz. 

- Én vagyok, és ez a valóság. Remélni tudtam, hogy felveszed, és nem haragszol nagyon. Bár tudom, hogy kaptál némi infót, de arra az elején senki sem számított, hogy ekkora hírzárlatot és inkognitót kell tartanunk. Kérlek, ne haragudj, amiért így eltűntem. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzol. Az elmúlt 72 napot úgy töltöttem itt ezen az idegen faluban, hogy minden áldott nap végig pörgettem a fejemben az utolsó együtt töltött óráink. 

- Pajzán egy két hónapon vagy akkor túl, Kedvesem. - Élcelődök a  helyzet komolyságán finomítva és húzódik mosolyra a szám miközben úgy érzem, hogy egy mázsás súly gördült le a mellkasomról. - Na, de mesélj, kérlek. Mit tudunk? Meddig kell még távol lenned? Biztonságos már, hogy most hívhatsz? 

- Igen, minden rendben, elkapták akit kellett, és ha minden igaz egy-két hivatali kört elvégzése után mehetek haza. Hozzád. Nina, ez alatt az idő alatt, amíg távol voltam, rájöttem, hogy teljesen mindegy hol vagyok, de ha az a hely melletted van, én otthon vagyok. Szeretlek Nina Anderson, és amint visszaérek, minden egyes nap bebizonyítom, hogy te vagy életem szerelme, és azon leszek, hogy az elpocsékolt napokat behozzuk.  

- Ne mondj nekem ilyen szépeket, mert ezt a kis időt sem fogom már kibírni. Én is szeretlek. 

- Ha minden jól megy péntekre már otthon vagyok. Nem tudom, hogy miként alakul a napod, de ha landoltam, fogok egy taxit és egyből hozzátok mennék. Persze, csak ha nem zavarok?!

- Zavarni? Ne hülyéskedj, ha nem így tennél az lenne csak a baj. Attól függően, hogy mikor érkezel, úgy igazítom a napot. Mirával be kell jönnöm a kórházba, de ezt leszámítva bármi más rugalmas lehet. 

- Kórházba? Weston felébredt? Hogy van? és a kis Hercegnő? Ő is nagyon hiányzik már. 

- Igen, miután elmentél rá pár napra a semmiből hirtelen felébredt. Össze volt zavarodva, nem igazán értette, hogy mi történt. Már jobban van. Épp most újságolta, hogy az eredményei is jobbak és ő maga is jobb bőrben van. Megvesztem, hogy nem tudtam ezt idáig elmondani neked. Bár leírtam. Minden nap leírtam, hogy mi történt, hogyha majd újra itt vagy, akkor részletesen be tudjak számolni róla neked. 

- Alig várom, hogy halljam minden napod, amit külön töltöttünk. Ezt a számot mentsd el, mostantól ez az új számom. Amint tudom, hogy mikor landolok, írni fogok. Sajnos ahogy téged, úgy Sarah-t sem tudtam hívni, beszéltél esetleg vele, mennyire van kiakadva? Mennyi elméletet gyártott, hogy mekkora egy hazug ribanc vagyok? 

- Azt hiszem ismered a nőt. Helyes, akkor ezek szerint nem fog váratlanul érni, hogy ki van bukva. Próbáltam nyugtatni, hogy biztos sok a meló, nagy a feldolgozandó anyag, de nem biztos, hogy hitt nekem. Nem gondoltál arra, hogy bár utólag, de elmondod neki? Szerintem megértené. 

- De, gondoltam rá. Rajtad kívül Ő az egyetlen olyan személy, aki az évek során közel került hozzám, nem szeretném elveszíteni a barátságát. 

- Örülök, hogy te is így gondolod. Mindenesetre, amíg ez nem történik meg, mivel nagyon ráértem, csináltam neked egy kamu tanulmányt. Úgysem olvasná el, de azért a biztonság kedvéért legyen. 

- Ez nekem őszintén eszembe sem jutott, köszönöm, te mindenre gondolsz.

- Nem mindenre, csak rád. És mivel nem voltál mellettem, rengeteg szabad órám keletkezett éjszakánként, amivel nem tudtam mit kezdeni.