Hope

17. - Nina -

Soha nem izgultam még ennyire egy vacsora miatt, mint most. A kis három fős, vagy néha a nénikénkkel együtt négy fős családunk persze összejött minden ünnepen, és a tőlünk telhető legnagyobb precízséggel igyekeztünk Mirának átadni a hagyományok és ünnepek szellemét. Ez a Hálaadás viszont különleges. Különleges, mert a testvérem ezernyi harcos erejével küzd, hogy láthassa a lányát felnőni és különleges, mert a hármasunk most Hope személyével bővül. Utóbbi ok miatt pedig jómagam lassan megőrülök. Nagyon aggódtam miatta, csoda, hogy ennyire gyorsan jobban lett, és morbid, de örülök, hogy ott lehettem vele és ápolhattam.
Lássuk. A pulyka a sütőben, az előételnek szánt avokádós és lazacos falatkák a hűtőben. Sütőtökös és almás pite a pulyka utáni sütésre várja a sorát, az édesburgonya és sima burgonya a főzőlapon, az áfonyaszósz - amivel csaltam és bár organikus, de bolti - megvan, mi kell még? Jaj, a párolt zöldségek! A pulykák szentjére, sose leszek kész... És még ezután magamból is varázsolnom kell egy hamuból Pipőt. Jól jönne egy tündérkeresztanya.

- Nina néni! Ülhet Hope az asztalnál mellettem? Nagyon szeretném, mert sok megbeszélni valónk van. És azt mondta, hogy van számomra még egy meglepetése is, mert ügyesen készítek ékszereket. Nagyon kíváncsi vagyok, neked elmondtam, hogy mi az?

- Igen, Hercegnőm, ülhet melléd, én is pont így terveztem az asztal rendet. És a másik kérdésedre a válaszom, hogy nem tudom. De ha tudnám, akkor sem árulnám el, hiszen akkor értelmét vesztené a meglepetés szó, nem gondolod?!

- jóóó, igazad van, de mit tegyek, olyan nagyon kíváncsi vagyok. Alig várom, hogy megérkezzen. - mondta gyermeki izgatottsággal, egész testében zsong a gyerek. Meg tudom érteni, én is hasonlóképpen érzek.

- Na látod. De nyugi, bogaram, nemsokára megérkezik. Van kedved segíteni összetörni a burgonyákat a püréhez?

- Naná. Hol az Olafos kötényem? - és már pattant is a pult melletti fellépőre, amit külön a kis kuktának csináltattam, hisz mindig szeret tenni venni ő is mikor főzök.

- Itt van, így ni, szépen meg is kötöttem. Én csinálom a fehéret, te a sárgát, jó? Itt a törő, ezzel, ahogy én csinálom, nézd csak, így, szépen összetörjük, közben én adagolom a többi hozzávalót. Ügyes vagy, csak figyelj, hogy maradjon az edényben is. - itt már kuncogtam, lehet, hogy az édesburgonya ma a konyha pulton lesz tálalva. Imádom nézni, ahogy dolgozik a kis kezecskéivel. Nem tudom, vajon kevésbé lenne türelmem, ha a saját gyermekemről lenne szó, aki 0-24ben velem van, de azt tudom, hogy jelenleg ezeket a pillanatokat nem adnám semmi pénzért. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy gyermek részt vegyen a család átlagos tevékenységeiben, legyen szó akár a főzésről, takarításról vagy épp kertészkedésről. Nem kell gyermek rabszolgaságra gondolni, de úgy vélem, ha bevonjuk őket, akkor játékosan, de mégis fontos üzenet hordozással tanulja meg az alapokat. Mert az alapok nagyon jelentősök egy kisgyermek nevelésében. Nekem sajnos nem volt sok lehetőségem, hogy ezeket a szüleim által megtanuljam, mert amíg éltek nem tudtak rávenni, a haláluk után meg bármennyire is szerettem volna, de nem volt már erre lehetőségem.

A pürék kalandosan, de kész lettek, épp egy-egy tálalótálba szedem őket, amikor a kiskuktám apja besomfordál a konyhába és huncut arckifejezéssel szemléli a hűtőben a falatkákat.

-El onnan, te nagyra nőtt rossz gyerek! Az az előétel, ne merészeld felfalni nekem idő előtt.

- Naaa, csak egyet Nin, olyan nagyon jól néz ki. – néz rám boci szemekkel, vagy mint az a hülye macska a Shrek-ben. Hogyan tudnék erre nemet mondani, hisz majd ki csattanok az örömtől, hogy önszántából szeretne enni, ritkán adódik ilyen mostanában, pedig emlékszem régen annyira szeretett enni. Számtalan lakomás estét csaptunk, amikor mindenhonnan rendeltünk egy-egy főfogást, kínai, mexikói, török és még sorolhatnám, majd beültünk a tv elé és órákig falatoztunk miközben bugyuta show-kat néztünk. Hiányoznak ezek az esték...