Hope

46. - Hope -

A háló ablakából nézem, ahogy a szomszéd házba lakó tini lány éppen egy ninját meghazudtoló mozdulattal ugrik ki az ablakon. Nem hiszem, hogy az lenne a szobája, mindenesetre abban biztos vagyok, hogy a hadművelet nem azért keletkezett mert teljesen legális keretek között szállna be annak a fiúnak a kocsijába. Elmosolyodom, de közben valami halvány szúró, szomorúsággal átitatott tüske is vetül a szám görbülete mögé. Éppen csak pár gondolatfoszlány erejéig, de hagyom, hogy az önsajnálat átjárja a testem porcikáit. Csak könyvekből és filmekből ismertem az efféle tevékenységet, soha nem volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen érzés egy annyira törődő családban élni, ahol arra vetemedsz, hogy az éjszaka közepén ki kelljen szöknöd az éppen aktuális szerelmeddel váltott titkos csókok reményében. Ami azt illeti én épp fordítva cselekedtem, amikor csak tudtam, lábujjhegyen somfordáltam a szobámnak nevezett zugig, levegőt is épphogy véve, hátha megúszom és elbújhatok, észrevétlen lehetek. Voltak napok, amikor nem sikerült, ilyenkor összeszorított ajkakkal próbáltam a legjobb képet vágni a sok idegen férfi és lotyónak kinéző nő szemérmetlen és gusztustalan beszólásaihoz, amit ők roppant humorosnak találtak. Viszont, ha már így alakult néha, jobban örültem ezeknek a beszólásoknak, mert tudtam, hogy így talán gyorsabban megúszom és szabadulok, mintha csak apám vagy anyám lett volna otthon mert az soha nem úsztam meg fájdalom nélkül. A múltba való merengésemből Nina álmos hangja szakít ki.

-Hát te meg mit csinálsz ott? Miért nem alszol? Mennyi az idő? – majd elkezd a háta mögé tapogatni, gondolom a telefonját keresve az éjjeli szekrényen. A kintről beszűrődő fények épp annyira világítják meg, hogy teljes pompájában lássam a gyönyörű, fedetlen teste sziluettjét, melyet pár órája még az ajkammal fedeztem fel centiről centire. Ismét mosolyra húzódik a szám, de most semmi rossz érzés nem kíséri, mert most Nináról van szó.

- Felébredtem, valami zajt hallottam, ezért gondoltam kinézek, de nem voltam olyan bátor, hogy kimenjek, így az ablakot választottam kémlelő helyszínnek. Aggodalomra semmi ok, csak a szomszéd lány szökött ki egy kis légyottra a fiújával. Nincs még három, szóval aludj csak vissza, én is jövök mindjárt, csak még kimegyek a mosdóba.

Miután pisiltem és ittam pár korty vizet, csendben visszamegyek a hálóba és bebújok a közben oldalára gömbölyödő Nina mellé és felvéve a nagykifli szerepét automatikusan simul a testünk egymáshoz ezzel egy egész alkotást kitéve. Tökéletesen illünk egymáshoz.

-Biztos minden rendben? – Szólal meg halkan Nina, miközben a ujjaival apró köröket simít a kezemre. – Ahogy ott álltál, úgy tűnt, az egész világ súlya a válladon ül ismét.

- Micsoda megfigyelő vagy még így félálomban is. Nem tagadom, valóban elvittek a gondolataim egy kicsit borúsabb irányba, de egyáltalán nincs baj. Tudod, elgondolkodtam, hogy nekem nem igazán jutott ilyen fiatalkor, és nem csináltam ilyeneket, mint például kiszökdössek csókot csenni. Épp ráfordultam volna a teljes önsajnálat zsákutcájára, amikor megszólaltál a hátam mögött. Én megfordultam és ahogy a beszűrődő fényben megláttalak miközben az álmos és rekedtes hangoddal beszélsz hozzám minden rossz gondolatom tovaszállt. Volt is bármilyen a múltam a gyerekkorom, mind szükséges rossznak tűnik most már. Mert ezáltal kerültem ide, ahol vagyok, és lettél nekem te. Tényleg igaz, hogy a család fogalma nem a vérben köttetik. Köszönöm. Köszönöm, Nina, hogy végül itthon vagyok. Szeretlek. – mondom, és egy apró csókot nyomok a válla mélyedésébe, amit annyira szeretek rajta. Erre ő lassan megfordul, a lábait a két lábam közé és felé helyezi, szorosan átöleli a derekam, mely hatására a lélegzeteink eggyé válnak. Homlokát a homlokomhoz érinti, és halkan így szól.

- Én köszönöm. Az életem legdurvább fordulópontján toppantál be és vertél gyökeret a lelkemben, szívemben. Nem mondom, hogy most már minden cukormázas és tökéletes lesz. Biztos vagyok benne, hogy ezután is gördül majd elénk számtalan szikla, de tudom, hogy a te erőddel és az én racionalitásommal bármivel meg fogunk tudni küzdeni.