Hope

14. - Hope -

Az idő egyre zordabb, a természet ledobja lassan magáról a nyári hacukát, míg az élőlények emlős része, legyen állat vagy ember szépen gyűjtögetni kezdi a téli betevőt. Jövő hét végén Hálaadás. Ismét eltelt egy év. Egy újabb évet pipálhatok ki új, tiszta, nyugodt életem listáján. Az ilyentájt rám törő rémálmok is tova tűnnek, és én pedig egyre jobban kezdem elhinni, hogy tényleg sikerült. A hátam mögött hagytam a keserves és fájdalommal teli múltam. Nap, mint nap eszembe jut mennyi áldozatot kellett hoznom, de nem volt más választásom....

- hat évvel ezelőtt, nem semmi, hogy érzi, gyorsan eltelt, vagy lassú folyamat volt? És úgy általában... Hogy van , Hope? - kérdezi Dr. Carben az immáron 5 és fél éve pszichológusom.
- Nem könnyű erre válaszolni. Megélni, napról napra létezni ezekben az években nehéz volt és borzalmasan lassú. Viszont, most, hogy itt ülök Önnel szemben és így gondolok erre a hat évre vissza, olyan, mintha csak egy pillantás lett volna. Érdekes kettősség ez. De köszönöm kérdését, jól vagyok. Igazán jól vagyok.
- És én ennek igazán örülök. Én is látom, hogy teljesen kivirult az utóbbi időben. Van ennek különösebb apropója, vagy csak egész egyszerűen békében él a jelennel?
- Nos, hát, nem, vagyis, nem igazán.. Na jó, ha teljesen őszinte akarok lenni, megismertem valakit, akivel első perctől olyan, mintha ezer éve ismerném. Nagyon jókat beszélgetünk, és észre sem veszem közben, hogy mondjuk eltelt már négy óra hossza. Szóval, lehet, hogy egy kicsit ez is közrejátszik.
- Értem. És ez az illető egy nő? Mesélne róla kicsit nekem?
- Igen, az, de tudja nagyon jól, hogy ennek nem sok jelentősége van,es nem is lehet. És egyébként is, az egyetemen tanár, és nekünk is tart előadást.
- Nem igazán értem az összefüggést. Tudtommal Ön egy felnőtt, fiatal nő, és az egyetemi szabályzatból is kivették már azt a részt, hogy máglyára ítélnék az egyetemi dolgozó - hallgató kapcsolatban élő személyeket. Ellenkező esetben jó magam sem ülnék itt, és lenne egy csodálatos férjem és három gyerekem. Nemde? Hány éves, ohm, mit is mondott, hogy hívják a hölgyet?!
- Nem mondtam... - Nem is akartam, teszem hozzá magamban. Minek kezdtem ebbe bele, ebből semmi jó nem fog kisülni, már előre látom... - Ninának hívják és 28 éves. Vagyis mindjárt 29. Hasonlóképp végzett, mint én fogok és nem rég költözött a városba. A bátyja itt él a városban a kislányával.
- Szóval akkor nem is arról van szó, hogy rejtetten, de a szülői kötődés hiánya miatt, de anyai szerepet keresne ebben a hölgyben, így van? Akkor tehát mi is a gond? Miért nem kell jelentőségét adni annak a ténynek, hogy mióta hozzám jár, még soha, egyetlen egyszer sem említett meg egy személyt sem, legyen bármily nemű, aki felkeltette az érdeklődését, és Aki felé nyitott volna? És Sarah barátnője nem ér, ő olyan kis testvér szerepet tölt be az Ön életében.
- Tisztában van vele, ne kívánja kérem, hogy részletesen kifejtsem.
- Hope! Ilyen nem történt még, és ezután nem is fog, de! - tette le a tollát és füzetét maga mellé a doktornő.- én most ezt ide lerakom, és úgy fogok Önhöz beszélni, mint egy régi jó barát. Ne kínozza magát élete végéig. Higgye el végre, hogy Ön is épp annyira alkalmas a szeretetre és a szerelemre, mint bármelyik másik ember. Sőt. Tudom, hogy szörnyű dolgokat élt át. Senkinek nem lenne szabad megtapasztalni azt, amit Önnek muszáj volt. Senki nem érdemel olyan apát, aki a saját lányát meg akarja ölni csak azért, mert beleszeretett valakibe, aki történetesen egy lány. De maga túlélő. Érti ezt? 6 késszúrást élt túl. Számtalan verés okozta csonttörést hordott ki lábon. Három ember helyett dolgozott fiatal tini éveitől kezdve, csak azért, mert erre a szülei képtelenek voltak. És ha ez nem lenne elég, maga még arra is képes volt, hogy ezek mellett kitűnő érettségivel végezzen és teljes ösztöndíjjal tanuljon tovább. A halál torkából jött vissza, Hope. Miért zárja magát ketrecbe? Engedje végre el azokat a nyavajás láncokat, rúgja ki a rácsot és kezdjem el élni. Merjem boldog lenni, mert az igenis jár Önnek. Nem azt mondom, hogy azonnal valljon szerelmet ennek a Ninának, de ne zárja ki azt a lehetőséget se, hogy akár lehet is belőle valami. Ha jól érzi magát vele, hát rajta, töltsön minél több időt a társaságában. Ha szeret beszélgetni vele, rajta, ne cenzurázza a szavait. Itt nincs vesztenivalója, Kedvesem. - fejezi be hosszas, bölcs mondadóját,majd ismét a kezébe veszi füzetét és tollát. - Tehát, mit gondol, megpróbál nyitni az ismeretlen felé?
- Mindent megteszek annak érdekében, hogy képes legyek egy lépéssel távolabbról szemlélni a lehetőségeim. Így rendben leszünk?
- Megbeszéltük. - mosolyog kedvesen. Nagyon szeretem Dr. Carbent. Miután ide költöztem, a nyomozó mutatott be neki, és én azóta, az elején heti kétszer, most pedig heti egyszer járok hozzá. Mondhatni mellette és általa lettem az, aki ma vagyok. Nagyon sok traumát segített feldolgozni. Nem tudok elég hálás lenni emiatt neki. - Lassan lejár az időnk, ami, ismer, normál esetben nem zavar, de most randim van. Bizony. Ne nevessen. Azt mondta az a vén lókötő, hogy el visz moziba arra az új filmre és tudja, hogy mennyire szeretem a mozis kukoricát.
- Semmiképp nem szeretném, hogy ne jusson a vajas csodából. Jovohéten találkozunk Dr. C. És jó szórakozást! - köszönök el, majd a hűvösebbé váló szélben és egyre jobban zuhogó esőben szaladok a parkoló másik végében álló kocsihoz. Nem sikerült szárazon abszolválni a feladatot, mondhatni csurom víz lettem mire beszáltam.

Hazaérve, mivel Sarah nincs itthon, így kihasználva, hogy az egész bojler meleg víz az enyém, engedek magamnak egy forró fürdőt a kedvenc fürdősómmal, elindítok egy random relaxációs lejátszási listát és el merülök a habokban. A gondolataim a doktor szavain járnak. Mélyen belül tudom, hogy igaza van. De annyira nehéz. Bár eltelt hat év, nincs okom félni, hisz a nemző apám börtönben van, anyám meg valószínűleg valamelyik "barátjával" issza magát a kocsma padlóig nap, mint nap. És egyébként is, hat éve új életet kaptam. A nyomozó, aki eljárt az ügyben új nevet adott nekem, új papírokat, lehetőséget egy jobb és nyugodtabb létre. Neki sem lehetek elég hálás...

Új üzenet fogad a telefonomon miután majd egy órát áztattam magam.

" Szia! Lehet abszurd, de egy életem egy halálom, megkérdezem. Velünk töltöd a Hálaadást? Említetted, hogy nem szoktál hazájárni, mi meg Mira miatt mindig teljes ünnepi menüt csinálunk, és nagyon örülnék, ha ennek most Te is részese lennél. Persze mondhatsz nemet, de nagyon remélem nem fogsz. :) N. "

Mosolyogva gondolok a kis klánomra, mennyire jó fejek lehetnek egy vacsora és ünnep alatt. Nem sokáig gondolkodom.

" oké, már az ünnepi menüvel megvettél. Nagyon szívesen töltöm veletek a Hálaadást. Köszönöm! H. "

" szuper! Ennek nagyon örülök. Este később, ha raérsz hívlak, megbeszéljük a részleteket, meg amúgy is régen beszéltünk. Most viszont megyek vissza a zh-k javitásához. Bleee. N."

" Semmi dolgom, várom a hívásod! Addig pedig kitartás, a legtöbbje úgyis érdemtelen... :D H. "

" És nem is tévedsz sokat... Na tényleg húztam. Puszi, N. "

Pusziii?! Úgy érzem egy újabb szintet léptünk. Tűkön ülve várom, hogy csörögjön a telefonom...