Lerombolt határ ✓

HÁROM

Hoseok egész úton alig szól hozzám, aminek örülhetnék, elvégre sikerült alaposan felhúznia nemrég. A hallgatása viszont nem tetszik, állandóan a telefonja kijelzőjére pillant, várva valamit, ami nem jön. Mielőtt megérkeznénk a lakása elé, kap egy üzenetet, amitől némileg ellazul, már nem akar a tekintetével lyukat égetni a sofőr tarkójába, hogy haladjunk gyorsabban. Őszintén szólva nem jellemző rá ez az idegeskedés, szokatlan így látni. Hoseok elve alapján az életet nem éri meg elrontani felesleges tépelődéssel és aggodalommal, de most tagadhatatlanul aggódik.

- Miért van a lánynak pótkulcsa a lakásodhoz? – kérdezem a liftnél várakozva.

- Segítség egy barátnak, aki sokszor szeret egyedül lenni.

Vagy inkább csak szeretne távol kerülni a forrongó vérmérsékletű pasijától? Érthető, abszolút. Elég sok kérdést felvet ez bennem, de ellenvetéseket is, mert Youra felnőtt nőnek tűnik, tudnia kellene, mikor van itt az ideje kilépni egy kapcsolatból. Azzal meg én vagyok tisztában, hogy ez sosem egyszerű.

Az ajtóhoz felérve Hoseok háromszor kopog – ami kész csoda, mert mikor hozzám jön, kopogás nélkül nyit be -, majd egyből a fürdőszoba felé indul, engem meg ott hagy az előszoba közepén. Meglátszik a helyen, hogy tegnap közel százan jártak itt és az is, Hoseok mennyire nem vesződött a takarítással. Még látom, ahogy kijön a fürdőből, lenyomja a villanyt és a saját hálószobájába nyit be, amit utána be is zár maga után. Nem szimplán becsukja az ajtót, hanem elfordítja a kulcsot a zárban. Nem hallok bentről semmit, nem is kenyerem mások beszélgetését kihallgatni. A konyhába megyek, összeszedek néhány üres sörös dobozt, boros üveget és két külön szemeteszsákba gyűjtöm őket.

Valaki kopog a bejárati ajtón. Leteszem a szemeteszsákot és Hoseok helyett nyitok ajtót. Nem rossz ötlet, ugyanis Geun áll a lábtörlőn, fél kézzel a falat támasztja. Megismerem a srácot, összetéveszthetetlen, főleg a leírás alapján. Felnyírt haj, pipa. Tetoválások, amiknek a jelentését szerintem nem ismeri, pipa. És az a fintor az arcán, aminek láttán legszívesebben megtaposnám.

- Hoseok-ot keresem.

- Ő nyitott ajtót? – Geun úgy néz rám, mintha kettőnk közül nem ő lenne a nagyobb idióta. Mi a fenét keres itt?

- Nem.

- Akkor nincs itthon. Én csak jöttem eltakarítani, amit magatok után hagytatok – szemügyre veszem az arcát, az orra rendesen lila és kék színekben virít. – Szépen elintéztek.

- Tudom, hogy itt van.

- Ki? – nem tetszik neki ez a kis játék, nekem viszont ő nem tetszik. Az egész megjelenése taszító, érzem rajta az alkohol szagát.

- Youra. Itt kell lennie.

- Hidd el, feltűnne, ha egy hölgyet kerülgetnék a lakásban. El kell szomorítsalak, nincs itt semmiféle Youra, Hoseok pedig majd csak este ér haza. Gyere vissza akkor – vagy inkább ne gyere, ha egy mód van rá. Geun nem akar hinni nekem, benéz a vállam fölött a lakásba. Most nem tűnik olyan nagy legénynek, mint tegnap. Talán nem ivott hozzá annyit. – Segíthetek még valamiben?

Morog valamit az orra alatt, küld felém egy elégedetlen pillantást, aztán odébb áll. Mást nem tehet és szerencséje, hogy nem próbált meg bejönni a lakásba. Amilyen paprikás hangulatban vagyok még mindig, nem járt volna jól. Utoljára évekkel ezelőtt ütöttem meg valakit, az is Jin volt. K

Jó nagy adag szemetet gyűjtök össze, szinte kitakarítom a nappalit is, mire Hoseok előbújik a hálószobájából. Egy halom zsebkendő van a kezében és mind használt, ráadásul nem látom rajta, hogy ő sírt volna. Az lenne a mai nap csúcspontja, negatív értelemben.