Lerombolt határ ✓

NÉGY

TAEHYUNG

Először a konyhába vezetem Youra-t, Hoseok szorosan a nyomunkban van. Mivel fogalmam sincs, mit ivott, vagy evett a kávén kívül, felajánlok Youra-nak egy pohár vizet, amit elfogad. Hagy némi elégedettséget bennem, ez amolyan régi szokás. Figyelek a folyadékbevitelre. Elpakolom a pezsgős üvegeket az asztalról, a poharakat beáztatom és ablakot nyitok, hogy kimenjen az alkohol jellegzetes szaga.

- Még nem mutatkoztam be rendesen. Kim Taehyung vagyok – ezt az apróságot sem kellene elhanyagolni, elvégre hogyan érezze magát biztonságban nálam, ha még a nevemet sem tudja. A lány kiissza a poharából a maradék vizet és kis tétovázás után kezet nyújt.

- Yoo Youra – a kézfogása nem túl erős, bizonytalanságot sugall. A testtartása viszont még mindig lazább, mint volt.

- Fáradtnak tűnsz – jegyzem meg, jobban elmerülök az arca részleteiben. Karikásak a szemei, viszont csokoládébarnák. Kontaktlencsét viselne? – Pihenj le, megágyazok neked.

Míg Youra hálásan bólint, Hoseok valami egészen furcsa hangot hallat. Kezd az idegeimre menni. Bemegyek a hálószobába, kihúzom a kanapét és tiszta ágyneműt szedek ki a szekrényből. Amíg huzatot keresek, Hoseok bejön utánam, figyeli minden mozdulatom. Megjátszom, hogy nem veszem észre, de nehéz lenne nem észre venni a folyamatos vizslatását.

- Azt mondtam, pihenjen le. Nem pedig azt, hogy vegye le a ruháit és bújjon az ágyamba – mondom csak úgy mellékesen, monoton hangon. – Aludni fog, adok neki vacsorát is, sőt le is zuhanyozhat és kap egy általam soha nem hordott pólót pizsamának. Ezek közül mibe szeretnél belekötni? – ledobom a párnát a kanapéra, idegesen Hoseok felé fordulok. – Reggel érte jössz.

- Bocs, amiért...

- Eszem ágában sincs hozzá érni egy olyan nőhöz, akit nyilvánvalóan bántalmaz a barátja. A segítségemet ajánlottam fel neki, nem azt, hogy megdugom.

De azt el kell ismernem, persze csak magamnak, hogy Youra szép, méghozzá nagyon. Hoseok is biztosan így gondolja, vak, aki nem látja a lány bájos vonásait. Csöndesnek tűnik, visszafogottnak. Mégis hogyan köthetett ki egy olyan ember mellett, mint Geun?

Hoseok nem mond mást, még akkor sem, ha majd' megpukkad miatta. Sejtem, mi baja és mitől tart, de nem voltam elég meggyőző az előbb és rohadtul nincs kedvem védekezni. Tényleg nincs bennem hátsó szándék és ha lenne is, Youra-nak arra lenne szüksége utoljára.

Kínos a szituáció, amíg Hoseok le nem lép és kettesben maradok a lánnyal. A zuhany lehetősége is nyitott számára, de azt mondja, előbb lefeküdne kicsit, mert túl fáradt. Besötétítek a szobában, az ajtót is behajtom és egy könyv társaságában ülök ki a konyhába. Korai neki állnom a főzésnek, meg aztán én sem vagyok a toppon. Készítek magamnak egy kávét, közben ránézek a telefonomra és bár ne tenném!

Egy nem fogadott hívásom van, a szám ismeretlen. A megérzéseim viszont azt súgják, May az. Felismerem a számát, hiába töröltem ki fél éve.

YOURA

Csukott szemmel fekszem a kanapén, de nem tudok aludni. A redőnyön beszűrődő fény rávetül egy magas, egész falat elfoglaló, szürke szekrénysorra. Leköt, hogy megszámoljam, hány fiókja van. A lakás egésze olyan nyugalmat tükröz, mint maga a tulajdonosa. A mély hangjához szigorú, sötét szemek párosulnak és mégis kedvesség árad belőle. Meg még valami más is, amit nem tudok kifejezni. Hoseok szöges ellentéte. Ő életvidám, sugárzó és önfeledt. Taehyung komoly, sejtelmes, de ugyanakkor figyelmes is. Megadja a teret, amire most nagy szükségem van.