Lerombolt határ ✓

HARMINCHÁROM

TAEHYUNG

Bár talán nem látszik rajtam kívülről, de olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek karácsony reggelén. Ugyanakkor fenntartásaim is vannak, hisz ismerem ezt a könyvet, évekkel ezelőtt belelapozhattam, mikor az egyik partnerem magával hozta. Nem hittem volna, hogy Youra által fogom újra látni ezeket az oldalakat.

A könyv egy része képekből áll. Rögtön az első oldalon a barlangokra jellemző fényekkel kirakott folyosó, annak a végén nyitott ajtó.

- Milyen érzés volt bemenni oda először? - kérdezem, Youra nem lapoz tovább.

- Ijesztő és izgalmas. Még Pixie sem tudott teljesen megnyugtatni, de a második alkalommal már nem volt annyira furcsa. A harmadiknál ismertem a járást.

- Hányszor mentél?

- Tíz, tizenegy alkalommal, azt hiszem.

Arra gondolok, vajon mit gondolhattak róla azok, akik ott voltak. A Pixie nevű nő ugyan rászólt a résztvevőkre, hogy hagyják békén Yourát, de hányan próbálták elcsábítani? Miközben ehhez hasonló kérdések is foglalkoztatnak, puszit nyomok a halántékára és várom, hogy lapozzon.

- Hoppá! - halkan elcsodálkozik, a következő oldal merészebb.

Egy párt ábrázol, egyértelműen a férfi a domináns, a nő pedig teljesen fel véve a szerepét, négykézlábon állva hajol meg az uralkodója előtt. Youra figyeli a részleteket, mutatóujját végig vezeti a nő vonalain.

- Kényelmetlennek tűnik ez az anyag.

- Nem való mindenkinek, az tény.

- Szeretnéd, ha ilyet is hordanék? - Youra és a latex? Nem áll össze a kép bennem.

- Azt szeretném, ha leginkább semmit sem hordanál, mikor velem vagy.

Több párról is készültek hasonló fotók. Némelyiken kevesebb ruhával, más-más pozíciókban és az ötödik oldal környékén előkerülnek bizonyos tárgyak is. Észreveszem, mikor Youra összerezzen.

- Kék - mondja ki a biztonságiszót, ami azt jelenti, „Túl sok, állj!" - Kizárt. Nem akarom.

Nem ér váratlanul. Felém fordítja a fejét, rá sem bír nézni a műbőr ostorra. A képen szereplő férfi épp lendíti a karját a nő feneke fölött. Sejtettem bizonyos játékszerekről, hogy Youra ellenezni fogja őket.

- Rendben van.

A szeánszok alkalmával talán sikerült elriasztaniuk ettől. Nem bánom, a legkevésbé sem lenne ínyemre ostorral neki esni.

A következő oldal valamivel jobban tetszik neki.

- Ilyet láttam nálad is - a hangjából ítélve már nem társít rossz érzéseket az emlékeihez. De érdekesnek találom, hogy ilyen jól emlékszik. Nekem nem rémlett a padlón heverő tárgyak között egy cirógató.

- Tetszik?

Bólint, látom rajta a kérdezési szándékot.

- Esetleg kézbe vehetnék egyet?

- Hát persze.

Együtt oda megyünk a szekrényhez, kihúzom neki az egyes számú fiókot. Egy fehér színű cirógatót választ, végig húzza a kezén, a szája sarkában mosoly bujkál. Nem szeretném, ha látná rajtam azt a csodálkozó reakciót, amit az vált ki belőlem, mikor ugyan azt a szürke selyem szemmaszkot veszi ki a fiókból, amelyiket May is választotta anno.

- Ezek tetszenek - igen, azt látom.

- Bár nagyon szeretném, ha én mondhatnám el, mi miért okozna gyönyört, elmondanád, mit tudsz erről? - mutatok a még a kezében lévő szemmaszkra. - Pixie...