Lerombolt határ ✓

HARMINCNYOLC

TAEHYUNG

Youra elalszik a kanapén, nekem pedig nincs merszem lehunyni a szemem, egész éjjel fent vagyok. Éjfélkor olyan érzésem támad, mintha üldöznének. Vészesen közel van az a dátum, Youra viszont annál távolabb. Reggel rám sem néz, úgy megy ki a fürdőbe, nem vesz rólam tudomást. Később a konyhaasztalnál ül, arra megyek ki, hogy fagylaltot kanalaz a szájába.

- Ez nem reggeli – mondom, de nem reagál. – Nem fogsz jól lakni vele.

Semmi reakció és ez ijesztő.

- Youra, beszélnél velem? Szeretném, ha kommunikálnánk.

Rám néz, leteszi a kanalat a fagylaltos dobozba és csak annyit mond:

- Nincs kedvem beszélgetni.

- Nem akarod elmondani, miért akadtál ki annyira tegnap este?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz.

A pultnak dőlök, komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy megőrizzem a nyugalmam. Eltaszít magától, pontosan azt teszi, amit Hoseok mondott. Yourával egészen más eszközökhöz kell folyamodnom, hisz az ismerkedésünk alatt is mindent máshogy kellett csinálnom, mint régen. Nem ugyan azok a körülmények állnak fent, parancsolgatással semmire se mennék, épp ellenkezőleg. De ha a nyíltságot választom, végződhet ez a dolog sokkal rosszabbul is. Őszinteség nélkül viszont olyan lenne ez, amilyen a mókuskerék. Sosem jutnánk előrébb.

- Hoseok volt az. Ő jött el tegnapelőtt, nem a futár.

Youra arca falfehér lesz és fogadni mernék, hogy a pulzusa is az égig ugrott.

- Mielőtt mérges lennél rá, jót akart. Segíteni szeretne neked, Youra, nem rossz szándékkal...

- Hazudtál – szakít félbe, úgy vágja ezt hozzám, mintha ő nem sosem tett volna ilyet.

- Egyedül én?

Erre feláll, kirúgja maga alól a széket és bemegy a szobába. Hallom, ahogy leveti magát a kanapéra. Utána megyek, pár lépés távolságot tartok tőle, az ajtó és a kanapé között félúton megállok. Ha arra kerülne a sor, vajon hagynám elmenni?

- Nem akarod tudni, mit mondott? – kérdezem, Youra a fejére húzza a takarót. – Vagy szeretnéd inkább te elmondani, miért történik most ez?

- Nem.

Lezártnak tekinti a beszélgetést, én viszont közel sem. De muszáj hagynom kicsit, hadd eméssze meg az információt, miszerint Hoseok beszélt velem. Nem tudja, miről és nyilván ezen is gondolkodik. Kimegyek a szobából, tehetetlenségemben egy darabig csak ülök a konyhában, az is megfordul a fejemben, hogy írok egy üzenetet Hoseoknak. Aztán elvetem az ötletet, egyelőre várok, hátha Youra meggondolja magát és beszélne.

Hamar rájövök, mennyire hiába várok erre.

Dél körül kijön a szobából, egy szó nélkül ül le velem szemben az asztalhoz. A hűtőhöz megyek, elkezdem melegíteni az ebédet, rizst főzök, még teát is készítek. A csend közöttünk idegtépő, aggasztó. Még sosem voltam ehhez hasonló helyzetben. A legrosszabb, hogy nem tudom, az egyenes és rávezető kérdéseken kívül mi mást tehetnék, amivel szóra bírom. Hoseok megmondta, jobb minél előbb túl esni ezen. Az egyetlen pozitívnak mondható dolog az az, hogy Youra itt van, nem ment el és nem kérte még egyszer, hogy vigyem haza.

Csak miután megebédeltünk, akkor szólal meg órák óta először:

- Ez túl sok nekem.

Először azt hiszem, rosszul hallom.