Lerombolt határ ✓

ÖT

TAEHYUNG

Éjfélre jár az idő, Hoseok még nem hívott minket. Látom Youra-n, hogy nehezen bír fent maradni, de az aggodalom győz és kibírja. Teát készítek neki, közben elgondolkodok azon, milyen régen kellett magamon kívül valaki másról gondoskodnom. A volt barátnőm után May volt az utolsó és számára a legnagyobb gondoskodás, amit adhattam az az volt, hogy elengedtem őt.

Leforrázom a teafiltert, üzenetem érkezik:

Geun hazament, most józan volt. Youra tudja, mit jelent ez. Még egyszer kösz, hogy nálad maradhat.

Visszamegyek a szobába, oda adom a lánynak a bögréjét és elmondom, mit üzent Hoseok.

- Azt hittem, felhív – mondja csalódottan, egy üzenet nem könnyít a lelkén.

- Mire felébredsz, szerintem már itt lesz érted.

Nem fejezzük be a sorozatot, igazán egyikünket sem kötötte le. Az utolsó egy órában olvastam, Youra pedig az ablaknál ült és a város fényeit nézte. Talán olykor-olykor elaludt, de akárhányszor ránéztem, ébernek tűnt.

- Mit jelent az, ha a barátod most éppen józan?

Ezt a kérdést nem bírom magamban tartani. Youra nem felel azonnal, belekortyol a teájába és az egyik kispárna csücskét piszkálja. Nyakig be van takarva, még Hoseok pulóverje is rajta van.

- Hogy lehet vele beszélni. Ő igyekszik – ezt olyan meggyőződéssel állítja, hogy fél pillanatig el is hiszem, de aztán eszembe jut, hogyan viselkedett Hoseok partiján és milyen nyoma van Youra-n annak, amikor nem lehet vele beszélni. Ez a két verzió létezik?

- Ha nem tudsz beszélni vele, mert éppen nem ismeri a mértéket az ivásban, akkor megver?

Átléptem nála egy határt. Rég nem volt dolgom határokkal, az enyéimet sem feszegette senki. Most úgy érzem, a sajátomnál valami kapargatja a vonalat, én pedig átgázoltam az övén. Magába zárkózik, leteszi a teás bögrét a kanapé mellé és a fal felé fordul, kizár a kis világából, amibe elmerül, mint menekülési lehetőség.

Pompás. Remek! Bár erős a késztetés, hogy rászóljak a viselkedése miatt, mert gyűlölöm, mikor ellent mondanak nekem, vagy válasz nélkül hagynak; meg tudom érteni, amit csinál. Nem tartozik rám, ami közte és a barátja között megy. Én csak egy átmeneti segítség vagyok az életében, ami talán jobban el van baszva, mint ahogy tűnik. Nem bízik bennem és ezt jogosan teszi. A helyében én sem tudnék bízni senkiben, főleg nem egy másik férfiban. Úgyhogy nem erőltetem a kérdést. Befekszem az ágyamba, de ismét sikerül álmatlanul forgolódnom egész éjjel. Nem csak Youra miatt. De már a puszta tény, hogy a lány maga és a körülményei nem hagynak aludni, eléggé meglep. A fő ok, azt hiszem, May. Ő és a hívása, amit nem fogadtam. Még csak vissza sem csörgettem.

≠

Kopogásra kelek, meg a csengőre, amire valaki ráfeküdt. Kizárásos alapon Hoseok lehet. Youra ébren van, velem együtt jön az ajtóhoz és kis híján feldönti Hoseok-ot, mikor a nyakába veti magát. Engem még soha nem üdvözöltek ilyen hévvel.

- Tudtál pihenni? – Hoseok egyből Youra-t kérdezgeti, a lány halkan válaszol neki. Ezt úgy veszem, hogy útban vagyok. Megkérdezném, kérnek-e kávét, de mindketten el vannak foglalva egymással.

A konyhában pakolok, három főre főzöm le a kávét. Feleslegesen. Hoseok besiet hozzám, közli, hogy most elviszi Youra-t, de később még átjön és beszélünk. Nyilván nem fog többet elárulni, mint amennyit a lány megenged neki. Mindegy, nem számít. Tényleg nem az én dolgom. Mielőtt elindulnának, Youra oda lép hozzám és szűkszavúan megköszöni az éjszakát. Ez máshogy venné ki magát, ha nem a barátja elől bújtattuk volna itt. A következő percben már egyedül vagyok.