Lerombolt határ ✓

EPILÓGUS

TAEHYUNG

Az idő dolgozik Youra együttműködésével. Vannak nehéz napok, amik túl nagy falatnak bizonyulnak és olyankor egy kicsit távolabb kerül tőlem, de aztán mindig visszatalál hozzám. Néha az ágyon fekszik, egy So-Yeon által írt levelet szorongat a kezében és nem tűnik megközelíthetőnek. Távolról figyelem, vagy csak fekszem mellette az ágy másik végében. Nézem, ahogy a takaróba temeti az arcát, majd nagy levegőt vesz és elolvas egy újabb levelet. Miután lecsukja a doboz tetejét a nap végén, közel fél órás magány után teszi meg az első lépéseket felém és én tárt karokkal várom őt.

Akadnak szebb napok, könnyebbek. Youra kevesebb levelet olvas, több időt tölt velem, vagy telefonon beszél Haneullal, esetleg Mayjel. Hoseok majdnem minden nap átjön hozzánk, de nem marad sokat. Azon a héten, mikor hazavittük Yourát, nem mentünk sehová. Az azt követő hét keddjén érkezett haza May és Namjoon a nászútról, a lányok pedig szerettek volna együtt tölteni egy estét. Az az első alkalom, hogy Youra kilép a lakásból.

Pénteken a szülei ebédre hívnak meg minket, az ígért második találkozást be is hajtják rajtunk. Szemmel láthatóan még nem tudják, hogyan is kezeljék a helyzetet, de nem csak ők igyekeznek, Youra is kitesz magáért. Apró lépésekben haladnak, igazodnak egymáshoz.

Többször is felmerül közöttünk a kérdés, vajon akkor éppen boldog-e. Én az vagyok? Ilyenkor elég ránéznem, a válasz egyszerű. 

- Úgy találtalak meg, hogy nem is kerestelek. Erre mennyi esély volt? – kérdezi egy este, hetekkel később.

- Így kellett lennie.

- Szóval most már hiszel a sorsban?

A bal karomra támaszkodok, megfogom a takarót és elkezdem lehúzni róla. Libabőrös lesz, ahogy a hűvösebb levegő érintkezik a bőrével.

- Azóta hiszek benne, hogy megláttalak May és Namjoon esküvőjén.

Visszaemlékszik arra a napra, én még az azelőttire is, másfél évvel korábban, mikor azt mondta, „Ha valaha újra találkozunk, az nem lesz véletlen." Puszit nyomok a vállára, egyet, majd még egyet, Youra beletúr a hajamba és a szám után kap az övével.

- Nem tűntél ilyen romantikus típusnak, mikor először láttalak.

- Hoseok házibulija volt az utolsó hely, ahol aznap lenni akartam.

- Én nem arra gondoltam.

Youra elmondja, hogy látott már korábban is, azon a kollégiumi partin még sok évvel ezelőtt, mikor megszólalt a tűzriasztó. Mayjel a tanulószobában bujkáltunk.

- Jeongguk őrizget egy régi csoportképet rólatok. Mikor azt Lace megmutatta, akkor ugrott be, hogy mi már találkoztunk.

- A találkozás erős túlzás, nem gondolod? – próbálnék fölé kerekedni, de Youra átdobja a lábát fölöttem és egy hirtelen mozdulattal kibillent az egyensúlyomból. A hátamra érkezem, ő van felül. – Sajnálom, akkoriban...

- Nem az volt a megfelelő idő. De azt tudom, hogy most jó helyen vagyunk.

Egyetértek. Szeretném ezt megerősíteni a számára, Yourának azonban más tervei vannak. Pontosabban a kivitelezésen változtatna, az elképzelésünk ugyan az.

- Nagyon könnyű volt beléd szeretnem – mondja, miközben ráfog a csuklóimra és a fejem fölé emeli őket. – Úgy gondolom, a sötétséged magával ragadó. Már akkor is feltűnt, hogy egy szokatlan kisugárzásod van, ami első pillantásra ijesztő lehet, másoknak izgató, de én nem tudtam hová tenni. Csak megmaradt bennem. Aztán jött néhány év, amikor egy más fajta sötétség akart elnyelni. A kezek maradnak!

Szó nélkül nézek utána, ahogy lemászik rólam és oda sétál a szekrénysorhoz, kihúzza az egyes és a kettes fiókot.

- Szerencsés vagyok, amiért nem történt meg. Bármelyik nap lehetett volna az utolsó és most mégis itt vagyok veled. A fizikai fájdalom nem elég ahhoz, hogy a lelki fájdalmakat eltűntesse. Már tudom. Ahhoz több kell.

Visszajön az ágyhoz és egy fekete szatén szalaggal elkezdi összekötni a csuklóimat. Megigézve nézem a vonásait, mindent, ami ő. Szemmel követem a mozdulatait, a testem a keze és a cirógató érintésére is azonnal reagál.

- Azt akarom mondani, bármennyire is szerettem volna, hogy elnyeljen a sötétség és a keserűség, te vagy az a fény, amelyik kivezetett abból az útvesztőből. Szeretném megmutatni neked, mennyire hálás vagyok érte.

- Még hosszú út áll előttünk, Youra. Közel sem értünk a végére.

- És pont ezért kérem, fogd a kezem közben, hogy én is foghassam a tiéd.

Felemeli a kezében tartott szemmaszkot, várja a beleegyezésem. Egy pillanat alatt lepörögnek bennem az elmúlt évek történései, mintha az egész életemet egy filmen vetítenék elém. A legelején nem hittem volna, hogy olyasvalakit találok, aki anélkül érintene meg, hogy egyáltalán hozzám érne. Youra minden szempontból az a nő, akire vártam, akit kerestem és közben fogalmam sem volt róla, hogy ezt csinálom. Pont ezért vagyok ilyen boldog, amiért megtaláltam. Rengeteg dolog van vissza, sok bukkanó és mély pont, de mindre készen állok. Egytől egyig az összesre.

- Tedd, amit szeretnél!

- Mik a biztonsági szavak?

A szemébe nézek, az iránta érzett szerelmet semmihez sem tudnám hasonlítani.

- Kék és sárga.

Mosolyogva tekint le rám és gyönyörűbb, mint valaha.

Az én Yourám.