Lerombolt határ ✓

HARMINCEGY

YOURA

Hajnali kettő körül vonulok vissza a szobába, Hoseok már az ágyon kiterülve, horkolva alszik. Sokan velem együtt jöttek fel, még Lace és Jeongguk is viszonylag korán felhagytak a bulizással. Jin Haneullal közel egy órája tűnt el, Taehyung pedig tőlem három lépés távolságban haladva egészen a második emeletig követett. Ott ugyan elváltak az útjaink, de alig pár óra múlva vele leszek. Nem kell sokat várnunk.

- Minden rendben? – Hoseok felébred, a hátára fordulva kutat engem a sötétben.

- A legnagyobb rendben – felelem, ám mielőtt mondhatna valamit, közbe szólok. – Ne merj még egyszer megakadályozni abban, hogy boldog lehessek. Hallod, amit mondok, Hoseok?

- Tehát beszéltetek.

- Igen, beszélgettünk. Nála fogom tölteni a hét hátralévő részét és nem szeretném, ha bármit is tennél ezellen. Tudod jól, milyen nehezen adtam meg neked az újrakezdés lehetőségét, de annál könnyebben visszavonhatom.

- És ha bántani fog?

- Te is tisztában vagy vele, hogy nem tenné.

- Vigyázz magadra, Youra! Ez minden, amit kérni szeretnék.

TAEHYUNG

Délelőtt kell elhagynunk a birtokot. A reggeli után mindenki szedelőzködni kezd, Jeongguk bepakol a csomagtartóba, amíg Lace segít helyet keríteni valakinél Seorinnek. Én ugyan nem mondtam, hogy nem utazhat velünk, de nem is fogok kapálózni utána.

- Kész vagytok, indulhatunk? – kérdezem Lacet, mikor végre megérkezik. Beülnek a kocsiba, én is így teszek, de előtte még átnézek a parkoló autók felett, keresem Hoseok autóját. Megtalálom, mellette ott ácsorog Youra.

- Ugye jól éreztétek magatokat? – May az, ő siet hozzánk elköszönni. – Taehyung, remélem, nem bántad meg, hogy eljöttél.

Becsukom a kocsi ajtaját, szembe fordulok Mayjel.

- Egyetlen percét sem bántam. Jól éreztem magam, több, mint jól.

- Valami történt közöttetek a tánc alatt, igaz? – veszi lejjebb a hangját. – Láttam.

- Felajánlottam neki, hogy legyen velem a hét maradék napjaiban és Youra belement.

May a szája elé kapja a kezét, izgatottság csillog a szemében.

- De igazad volt, tényleg megváltozott. Többet tud az...ízlésemről, mint eddig.

- Ó, ha látnád most magad az én szememmel! Ha azt hiszed, Youra sokat változott, akkor nem vagy tisztában saját magaddal. Ismerlek már majdnem tíz éve és az elején mindennek a szöges ellentétje voltál. Aki most vagy, Tae, az már egészen hasonlít egy boldog emberre – mielőtt erre reagálhatnék, puszit nyom az arcomra és sűrű integetéssel ott hagy minket, tovább megy a többi meghívotthoz.

- Maynek igaza van – szólal meg Lace, ahogy beülök a kocsiba. – Régen egy seggfej voltál. Egy öntelt, másokat ledegradáló, gyerekes pöcs...

- Szólj a barátnődnek, hogy kirakom az út szélén, ha még egyszer megszólal! – nézek Jeonggukra, aki csak egyetértően vihog. – Meg téged is.

-... és az elején azt hittem, csak a farkad méretét akarod a nagy száddal kompenzálni, de...

- Lace, csitt! – Jeongguk hátra fordul a barátnőjéhez, viszont annyira nevet, hogy nem lehet komolyan venni.

- Istenem, miért viselem el őket? – sóhajtok fel, majd beindítom a kocsit és kitolatok a parkolóból.

- Mert a barátaid vagyunk – válaszol Lace a kérdésemre. – És szeretsz minket.