Lerombolt határ ✓

UTÓSZÓ

Ez hosszú lesz, tényleg. Sok mindenről szeretnék beszélni most, mivel a harmadik és egyben utolsó kötet végére értünk, muszáj kiadnom magamból, ami bennem van.

Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt, novemberben kezdtem bele a Tiltott határba. Nem szerettem írni, az első pár rész után se éreztem azt, hogy jó ötlet volt belekezdeni. Aztán jött egy pont, a hatodik fejezetnél lehetett, mikor szépen ráfüggtem az írásra, mert csak kikristályosodott, mit szeretnék kihozni belőle. Tehát úgy álltam neki ennek az egésznek, hogy fogalmam sem volt, mi lesz a végén, hogyan áll majd össze. Erre most meg azt érzem, már jó ideje, hogy ez a három könyv áll hozzám a legközelebb. Én egyszerűen képtelen voltam mással foglalkozni. Nem viccelek, éjjel háromkor is, mikor felkeltem, nem tudtam visszaludni, mert eszembe jutottak részletek, konkrét párbeszédek és ezért írtam. Néha folytattam egy-egy megkezdett részt, néha csak jegyzeteltem. Rengeteg jegyzet készült, bár nem minden feljegyzést használtam fel végül. Az utószó végére majd leírnék párat, mik maradtak ki.

Nem volt könnyű sokszor megírni bizonyos jeleneteket. Az elképzelés meg volt, viszont a kivitelezésre nagyon oda akartam figyelni, hisz mégiscsak egy olyan témát választottam, ami nem megfelelő körültekintés nélkül veszélyes lehet a való életben. Mondtam már, az inkognító mód jó barátom volt. Mielőtt leírtam volna valamit, kétszer is utána néztem, hogy "Ugye jól gondolom?". Persze volt, ami egy az egyben fantázia alapon született meg - like, mind a három könyv -, de azt merem állítani, hogy ezeket a könyveket kellő utánajárással írtam meg.

Amit szerettem volna mindenáron elkerülni, az az ízléstelenség. Véletlenül sem akartam úgy feltűntetni a BDSM-et, mintha az valami elítélendő, kizárólag undorító dolog volna. Szándékosan mellőztem bizonyos kifejezéseket, amiket jó néhány másik könyvben megtaláltok. Azokat meghagynám a "nagyoknak", meg azoknak, akiknek azok tetszenek. Igyekeztem egy visszafogottabb, de mégis merész, érthető leírást adni az erotikus jeleneteknek. Azért a részletekkel nem szűkölködtem, bár tény, hogy a Tiltott határ többet kapott, mint mondjuk a Lerombolt határ. Remélem, senkiben sem keltettem undort, nem ábrándultatok ki a szereplőkből.

Ha már szereplők. Én szeretek a fiúk szemszögéből írni, sokkal egyszerűbbnek érzem, mint a lányokéből. Youra nem is kapott olyan sok fejezetet a nézőpontjából, ellenben May többet. Yourát is nagyon kedvelem, az egyik kedvenc szereplőm lett, viszont May kicsit más, az ő szemszögéből könnyebb volt írnom. Az utószó után még egy kiegészítő/extra fejezetet hozok, ami a történet szereplőiről szól (mert nem tudom elengedni őket, na). Részletesebb, több dologra kitér, hogy mindent leírhassak, amit elképzeltem velük/róluk. Van, ami a történetben nem került említésre, vagy csak tényleg nagyon régen és röviden.

A másik: karakterfejlődés. Taehyung messze a legnagyobb utat járta be szerintem, a Tiltott határhoz képest egy szinte új Taehyungot kaptunk a Lerombolt határ végére. Nagyon szerettem írni, alakítani őt. Bár azt hiszem, az összes szereplőnk változott egy bizonyos irányba, az már más kérdés, ki lett kedvelhető és ki nem.

Összességében végre ki tudom jelenteni, hogy elégedett vagyok. Mindhárom könyvet szerettem, majd' megvesztem minden nap, csak hadd írhassak már. Ez is nyilvánvaló lehetett, mikor már dupla részeket is hoztam. Én nem tudom tartogatni, nem tudok várni vele. Izgultam a történet és a szereplők miatt, a visszajelzések alapján ti is, úgyhogy amint kész lettem egy fejezettel, azt kiraktam. Néha délelőtt, néha délután, vagy este, de nem vártam velük. Egyetlen rész került átírásra, azt sem bántam meg. Kellett a folytatások szempontjából.

Az egész történet egy filmként pörgött le a szemem előtt, zenékkel kötöttem össze a jeleneteket és ezt kicsit bővebben, a lejátszási listákkal szeretném megmutatni nektek: