Lerombolt határ ✓

NEGYVENEGY

TAEHYUNG

Youra kimerülve, gyengén fekszik az ágyban, amíg én a konyhában tevékenykedek. Még csak fél nyolc, de azt mondta éhes, az pedig nagy szó az elmúlt napok viszonylatában. Zöldséges sült rizst készítek neki, a szokásos teáját és mikor bemegyek a szobába egy tálcával a kezemben, Youra már ülve vár. Sápadt, színtelen az arca ugyan, de a szeme már nem olyan üres. Az ölébe rakom a tálcát, ablakot nyitok.

El kellene mondanom neki, mit intéztem a szüleivel. Hogy bár összedolgoztam velük a háta mögött, nincs mitől félnie. Youra a gondolataiba merülve eszik, mindent eltűntet a tányérjáról. Ma még nem csörgött a telefonja, de az is lehet, hogy lemerült és csak azért nem. Akárhogyan is, Hoseok engem hív nemsokára, azután érdeklődik, mikor indulunk. Benézek a szobába, Youra épp az ujjait tördelve hever a takarók és párnák között.

- Kell néhány óra. Legyen mondjuk dél. Beszélsz velük?

- Igen, intézem.

Hoseok fog átjönni hozzánk és az én kocsimmal megyünk. Már kitaláltam, mit fogok mondani Yourának, ahogy azt is tudom, örülni fog neki. Már amennyire képes most örülni bárminek.

Kimászik az ágyból, elindul zuhanyozni. Bő tíz perce már folyatja a vizet, mikor szól, azt szeretné, ha csatlakoznék hozzá. A derekamba kapaszkodik, miközben a haját mosom, átszappanozom és leöblítem a habot a testéről, itt-ott csókokat hagyva magam után. Elérem a kívánt hatást, Youra nekem dől, a meleg vízsugár alatt ölelkezünk és érzem a kezem alatt a szívverését. Egy törölközőbe csavarva ül le a szennyestartóra, amíg megszárítom a haját. Jól esik neki ez a fajta törődés. Ahogy végzünk, vissza fekszik az ágyba és elalszik.

Mire Youra három órával később felkel, kisüt a Nap és ő oda fészkeli magát az ablakpárkányhoz, a várost nézi. Követ a tekintetével, mikor a szobában vagyok, megfogja a kezem, ahogy mellette állok meg és bár nem mond semmit, már ennyivel is nagyon sok dolgot elárul. Egy órával az indulás előtt kimegyünk a konyhába, ebédet készítek.

- Hoseok hamarosan ide ér. Van pár dolog, amit ideje lenne megbeszélnünk, de jót tenne neked a friss levegő. Arra gondoltam, elmehetnénk valamerre kirándulni.

Youra meglepetten néz.

- Kibékültetek?

- Azon vagyunk.

Hoseok pontos, egyszer az életben. Felcsönget, ekkor már csak annyi van hátra, hogy becsukjam az ablakokat és Youra felvegye a cipőjét. Nem igazán tudja Hoseok elrejteni, mennyire ledöbben Youra állapotán, de azért viszonylag sikerül jól lepleznie. Megölelik egymást, hagyom, hadd beszéljenek pár szót tőlem távolabb, mielőtt beülnénk a kocsiba és elindulnánk. Hoseok ül mellettem, Youra hátul. Mivel a szülők elköltöztek, a lányuknak fel sem tűnik, hogy feléjük tartunk. A beszélgetés hármunk között zökkenőmentes, nem merülnek fel kínos, vagy zavaró témák. Hoseokkal tudjuk, mit kell elkerülni annak érdekében, hogy Youra ne legyen ideges és ne fogjon gyanút.

Az út felénél járunk, mikor Jin felhív. Van egy sejtésem, miszerint megint nem ő szólna bele.

- Youra – hátra adom neki a telefont. – Szerintem Haneul szeretne bocsánatot kérni.

˚˚˚

A házhoz kert is van, egy elég jó környéken helyezkedik el, meglehetősen a város szélén. Két szintes, bézs színűre festett falakkal, sűrű bokrokkal. A színekről egyből Youra lakása jut eszembe.

- Hol vagyunk? – kérdezi, mikor rákanyarodok a kocsibejáróra.

Ránézek Hoseokra, ő teszi, amit megbeszéltünk. Kiszáll, a házhoz megy és kopogás után meg sem várva, hogy Youra szülei ajtót nyissanak neki, bemegy. Leállítom a motort, én is kiszállok, de csak annyi időre, amíg kinyitom Youra bal oldalán az ajtót. Megfogom a kezét, azt akarom, hogy érezze, nincs veszélyben, jó helyen van és nem kell félnie. Youra viszont fél, megijed a háztól, a felénk közelítő Hoseoktól, akinek egy doboz van a kezében. Az a bizonyos doboz.