Lerombolt határ ✓

KETTŐ

A másnap reggel pokoli és nem amiatt, mert nem aludtam eleget. Az csak rátesz egy lapáttal az egészre. Az előző este történtek nem hagynak nyugodni és erről leginkább May tehet, meg az iránta táplált érzéseim, amik nem akarnak elmúlni. Minden áldott alkalommal, mikor ennyire belemerülök abba, hogy elveszítettem, megkérdezem magamtól, vajon ez még mindig csupán ragaszkodás és szeretet, vagy már szerelem? Kialakulhat az utóbbi ennyi külön töltött idő után úgy, hogy szinte nem is találkoztunk fél éve? Ritka alkalmak egyike volt a tegnap este, de annál maradandóbb. Fel kellett volna vennem a telefont, mikor Hoseok hívott.

A saját érzéseimet latolgatom, mialatt kávét készítek és kiélvezem a csöndet. Az az összejövetel baromi hangos volt, bár nem mintha ez valaha is zavart volna. Keresem a kibúvókat, miért is vannak ellenemre ezek a Hoseok-féle partik, de May nevén kívül egyetlen valódi okot sem tudnék felhozni. Ez elég gyerekes viselkedés a részemről.

Hoseok üzenete szakít ki a nyomoromból, azt üzeni, egy órán belül itt van nálam két megmaradt üveg pezsgővel. Hétvége révén nem sok dolgom van azon kívül, hogy ezredszerre is átnézem a költözéshez összekészített dolgaimat. Még nem kezdtem el összepakolni, csak átrágom magam az összeírt listámon, ezzel is emlékeztetem magam, már nem sok van hátra. Busan nincs olyan messze, mint amennyire szeretném, de akkor sem Szöul és ez a lényeg. Nem tervezek visszajönni ide.

- Talán te jobban jártál, amiért nem maradtál tegnap este - egy óra múlva Hoseok lépi át a lakás küszöbét, az arcára van írva, mennyire ki van az élettől. Letesz egy száraz és egy édes pezsgőt az asztalomra, otthonosan kiszolgálja magát és nekem is tölt egy pohárral. - Remélem, a száraz pezsgőt szereted.

- Azt megissza bárki is? - tehát a válasz nem, de gond nélkül iszok bele a poharamba, nem válogatok. - Történt valami? - a kíváncsiságomat próbálnám leplezni, Hoseok előtt nem sok értelme van.

- Azon a verekedésen kívül? Naná! Rendőrt és mentőt is hívnunk kellett.

Miért? Eszembe jut az a lány a felszakadt ajkaival, meg a barátja, aki tettlegességig fajuló vitába keveredett több másik vendéggel is. Őt intézték volna el? Vagy a lánynak esett baja? Persze azon kívül, hogy nyilvánvalóan nem a semmitől repedt fel a szája.

- Hát, aminek szemtanúja voltál, az később megint elfajult. Nem értem, minek hívtam meg Geunt, tudhattam volna, hogy elszáll az agya. Múltkor beszélgettem vele, akkor gyanúsan józannak tűnt.

- Iszik? - még nem egészen vagyok biztos benne, kiről is beszél pontosan.

- Állítólag elvonóra jár, meg csoportterápiára. Haneul azt mondta, látta korábban egy ilyen gyűlésen.

Erre felszalad a szemöldököm, látom Hoseok-on, hogy valami olyat is elárult, amit nem kellett volna.

- Haneul járt...?

- Vedd úgy, meg se szólaltam. A picsába... - idegesen vakarja a tarkóját, megissza a maradék pezsgőt a poharából és újra tölti. - Ezt ne mondd el senkinek, nem tudsz róla.

- Lakat a számon - meg mégis kinek beszélnék erről? Hoseok az egyetlen, aki régről még szóba áll velem.

- Na, aztán Geun neki esett ugyan azoknak, mint az este legelején, csak alaposan helyben hagyták. A barátnője hívta a mentőket, mert a srác orrából ömlött a vér, Youra pedig kicsit túlaggódja a dolgokat, ha arról a seggfejről van szó. A szomszédok a hangzavar miatt a rendőröknek szóltak. Csodás este volt.

- Túl sok embert hívtál oda - jegyzem meg csak úgy mellékesen. - Melyik volt Geun?

- A magas, felnyírt hajú, tetovált barom, amelyik...