Lerombolt határ ✓

HARMINCNÉGY

YOURA

Egyedül lépek be a zuhanyzóba, nyitom meg a meleg vizet és az izmaim azon nyomban ellazulnak, ahogy elkezdek átmelegedni. Nem foglalkozok a tegnap esti hajmosással, most is hagyom, hadd áztasson a vízsugár. Olyan jól esik, mint még soha semmi. Vagyis, ha őszinte akarok lenni, amit Taehyung csinált nemrég, annál jobban még nem esett más. És ami azután következett...

- Szeretnéd leégetni a bőröd? - Taehyung értetlenül tartja a víz felé a kezét, arcára van írva, mit gondol a hőfokról. - Ez brutális.

- Még nem melegedtem át.

- Mi van?

Elnevetem magam a reakcióján, kicsit megengedem a hideg vizet is, aminek hála, Taehyung bemerészkedik mellém. Nem igazán foglalkozik a tusfürdőkkel, vagy azzal, hogy ne menjen az égig a vízszámla. Átölel hátulról, a vállamon pihenteti az állát és nem enged mozdulni.

- Furcsa ez az üvegkabin. Ha valaki benyitna, megláthatna, miközben zuhanyozol - kusza formákat rajzolok a párás üvegre, Taehyung vállat von.

- Az életem java részében egyedül éltem, ez a veszély nem fenyegetett - mondja, nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. - A zuhanyfüggönyt jobban preferálod?

- Takarítás szempontjából jobb az üveg, a függönyt nem árt kimosni.

- Meg stabilabb is - megérzem a száját a nyakam oldalán, a víz már nem is tűnik elég melegnek. Végig fut rajtam a hideg, ahogy leveszi a zuhanyfejet a helyéről, a sugár egyenesen az üveget éri előttem. - Megmutassam, hogy igazam van?

Rájövök, nekem melegíti elő azt a helyet, ahová a következő percben már neki nyom és a csókjai mellett a kezét is beveti a bizonyítás érdekében.

˚˚˚

Taehyung sok új dolgot tanít. Többek között egyszerű kísérlettel bizonyította, hogy az üvegkabin valóban stabil, a teljes súlyomat elbírta, mialatt az egyik lábamat átdobta a vállát, elém térdelt és újra megmutatta, amit az ágyban is. Nem kellett annyi idő, sokkal hamarabb értem a csúcsra. A zuhanyzás maga tovább elhúzódott, de végül összehoztuk.

A konyhában ülünk, én almát eszem, Taehyung teát főz. Az ő pólóját viselem, az ő illata érződik rajtam. Még hozzá sem szoktam teljesen, de nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha nem ezt érezném.

- Azt hiszem, csörög a telefonod - áll meg egy pillanatra, fülel. - Igen.

- Nem lehet a tiéd?

- Az enyémen azóta nincs hang, hogy felvettelek a lakásodnál.

Oda megyek a kabátomhoz, kiveszem a mobilom. Ismeretlen szám. A torkom kiszárad, meglódul a szívverésem. Nem attól ismeretlen, hogy nem tudom, kié. Csak nem mentettem el. Remegni kezd a kezem, ahogy lezárom a képernyőt és így a rezgés is abba marad. Taehyung kíváncsian néz rám, mialatt visszamegyek a konyhába, majd kissé erőltetett mosollyal viszonzom a pillantását.

- Minden rendben? - kérdezi, mire bólintok.

- Igen, csak Hoseok volt az. Direkt mondtam, hogy ne hívjon, amíg nálad vagyok.

Beleiszok a teába, igyekszem minél hamarabb elterelni a témát. Olyan boldog voltam az elmúlt néhány órában, hogy végre Taehyunggal lehetek, nem zavar meg minket senki és semmi, erre... Erre nem gondoltam. Teljesen kiment a fejemből.

- Játszunk? - vetem fel az ötletet. - Egy parti és azt is megbánod, mikor elkezdtél tanítani.

- Neked adtam a sakktáblát, mielőtt elutaztál. Elhoztad magaddal?