Lerombolt határ ✓

TÍZ

YOURA

Kínos az első reggel. Taehyung előre enged a fürdőszobába, addig kávét készít a konyhában, míg én arcot mosok. Összeütközünk a hálószoba bejáratánál, majdnem kiverem a kezéből a kávét is. Leülök a kanapéra, betakarom magam, ő pedig ablakot nyit, szellőztet. Morcosnak tűnik, bár lehet, hogy ébredés után ő mindig ilyen.

Korábban keltem, mint ő, de nem volt merszem kimenni a konyhába. Még idegen számomra a ház, hiába érzem magam biztonságban itt. Ez Taehyung területe, én itt csak vendég vagyok. Akkor is, ha megmondta, érezzem otthon magam. Emlékszem Hoseok arckifejezésére, ahogy beültünk tegnap a kocsiba és közölte, hogy ide hoz. Nem tűnt valami nyugodtnak, valami nagyon zavarta. Végül kibökte, ez az egyetlen lehetőségünk most, amennyiben nem akarok hazamenni a szüleimhez. Márpedig ahhoz egyáltalán semmi kedvem. Nem magam miatt, hanem miattuk.

- Elmegyek bevásárolni. Gondold át, mit ennél, vagy mi másra lenne szükséged – mondja, miután megitta a kávéját és tiszta pólót vesz elő az egyik szekrényből.

- Ne menjek veled?

Értem én, miért néz rám furán, ugyanakkor azt el sem tudom képzelni, hogy én mindvégig itt maradjak, ő meg eljárkáljon bevásárolni miattam.

- Úgy gondolom, nem lenne fair, ha egyedül mennél.

- Én meg úgy gondolom, pihenned kellene.

- De hiszen pihentem – erre Taehyung tekintete megvillan, épp csak elkapom azt a pillanatot, ahogy rám néz, majd újból a szekrény felé fordul. – Nem kell hoznod nekem semmit.

- Könyvet se kérsz? – a hangja veszített az élből, a kanapé melletti Vörös és fekete kötetre mutat. – Útba esik egy könyvesbolt is.

Ez tényleg sok lenne.

- Nos, azt hiszem, van elég könyved, amit még nem olvastam.

Kimegy a fürdőszobába, felöltözik. Beletúrok a táskámba, amiből még nem pakoltam ki. Nyitva is hagyta nekem azt a szekrényt, amit birtokba vehetek. Előveszem a melegítőmet, egy másik pulóvert és a többi holmimat berakom a szekrénybe.

- Jövök nemsokára. Bezárom az ajtót – közli, de mielőtt menne, megáll a szobában és rövid hezitálás után még hozzáteszi: - Szeretném, ha nem nyitogatnád a fiókokat. Egyiket sem.

Megdöbbenek a kérésén. Nem azért, mert netalán azzal vádolna, hogy lopni tervezek, hanem azon, ahogyan erre megkért. Van valami figyelmeztető, óvó a hangjában és a pillantásában, ami ugyanakkor kissé parancsoló is.

- Rendben, nem fogom.

Figyelem az ablakból, miközben kihajt a parkolóból. Az egész lakásban csönd van, egyedül a konyhában lévő falióra ketyegését hallani. Körbe nézek, alaposabban megnézem Taehyung otthonának részleteit.

Sok könyve van, többnyire az összes nagyobb klasszikus megtalálható a polcokon. A Dante kötetet is látom, az ágya melletti éjjeliszekrényen van. Belelapozok, a könyvjelző úgy a könyv felénél van, tehát olvassa.

A szekrénysort elkerülöm. Amúgy sem terveztem turkálni a cuccai között. A kérése után pedig ugyan felébredt a kíváncsiságom, vajon mit rejthetnek azok a fiókok, amiknek a tartalmát nem akarja elárulni, nem kísértem a szerencsémet és inkább kimegyek a fürdőszobába. A zuhanyzó tágas, első alkalommal is, mikor használtam, feltűnt, mennyi hely van bent. Akár kettő, vagy három ember is kényelmesen elférne ott. Több tusfürdő sorakozik a polcon, tegnap este egy menta illatút használtam. Minden rendezett, Taehyung tisztán tartja a lakása minden zugát.