Lerombolt határ ✓

HUSZONNYOLC

TAEHYUNG

Örökkévalóságnak érződik az a néhány pillanat, amíg egymást nézzük. Hoseok előre hajol, próbálja elkapni Youra figyelmét, ahogy Seorin is az enyémet. Végül Youra az, aki lassan elfordítja a fejét és az oltár felé sétáló Mayt kezdi nézni. Nehezen, de én is így teszek.

May gyönyörű. Az oltárnál álló Namjoon büszkén, szerelmesen kihúzza magát és az egész procedúra bár csak fél óráig tart, sokkal többnek érződik. A csóknál mindenki tapsol, elindul a tömeg gratulálni és hamarosan én is sorra kerülök. Namjoonnal kezet rázok, Mayt megölelem. Reszket, ám a szemében csillogó könnyek megnyugtatnak, mert csupán a boldogsága az, amit nem bír elnyomni és nem is baj, ha nem teszi.

- Ez a te napod, ahogy a holnapi is - ölelem meg még egyszer, mit sem törődve a mögöttem várókra. - Meg az összes többi ezután. Remélem, boldoggá tesz és...

- Ha be mered fejezni a mondatot, komolyan elsírom magam - szakít félbe, pedig már most is sír. - Köszönöm, Taehyung!

- Én köszönöm, hogy a részese lehetek az életednek, May.

Odébb állok, helyet adok másoknak is. Jeongguk és Lace engem várnak, természetesen a birtokra is én viszem őket. Youra pont akkor lép ki a teremből Hoseok nyomában, mikor az ajtó felé indulunk. Felgyorsítom a lépteimet, csakhogy Seorin megint kiszúr és beér.

- Nem szeretnél felajánlani egy fuvart?

- Nincs több hely. Esetleg próbálkozz meg...

- Miért, ki jön még velünk? - Lace toppan mellénk, bele karol Seorinbe és kérdőn néz rám. - Jin és Haneul külön jönnek, Jimin meg...

Lace mondhat, amit akar, nem fogom fel. Egyik fülemen be, a másikon ki. Az épület előtt, távolabb a kifelé hömpölygő emberektől ott áll Youra. Egymagában, társaság nélkül. Mérlegelek, fontolgatom a lehetőségeket és arra jutok, hogy ez az első, amit megragadhatok. A zsebembe nyúlok, elő veszem a kocsikulcsot és oda adom Jeongguknak.

- Mindjárt utánatok megyek, szálljatok be.

Kikerülök néhány ismerős arcot, tulajdonképpen úgy teszek, mintha nem is látnám az embereket. Van, akinek sikerül neki mennem, de végül oda érek hozzá, alig három lépés választ el tőle, amikor is a semmiből előbukkan Hoseok. Keserű epe íze terjed szét a számban, az agyam igyekszik összerakni a látványt azzal, amire a legutóbbi találkozásból emlékszik. Akkor Youra nagyon is ellene volt, hogy egyáltalán szóba álljon Hoseokkal. Most pedig együtt vannak itt és úgy tűnik, így is terveznek távozni.

Ennyi az egész? Kísérő? Támogató jelleggel jött el vele?

- Indulhatunk? - Hoseok Youra hátára simítja a tenyerét és a bennem eddig tompán lüktető harag élessé válik. - Fázol? Itt a zakóm - és rá is teríti Youra vállaira.

Nem vesznek észre, elindulnak Hoseok autója felé. Nézem, ahogy beülnek, majd nemsokára elkanyarodnak a főút felé. Mozdulatlanul, a látottak után bénultan meredek abba az irányba, ahol utoljára láttam őket.

˚˚˚

A birtok majdnem egy órányi útra van a belvárostól. Seorin és Lace megállás nélkül duruzsolnak, Jeongguk mellettem kitartóan próbál szóba elegyedni velem, de egy idő után rájön, hogy minden kísérlete energiapazarlás.

- Lemaradtam valamiről egyébként? - kérdezi, mikor megérkezünk és a lányok már kiszálltak a kocsiból. - Mi történt?

- Nincs kedvem beszélni róla.