Lerombolt határ ✓

HARMINCHAT

TAEHYUNG

Ahogy bezárom a bejárati ajtót, meghallom Youra neszezését a szobában. Kavarognak a gondolatok a fejemben, nem látok tisztán a sok új információtól. A lány a szobában már tíz éve nem találkozott a szüleivel. Nekem erről eddig fogalmam sem volt.

- Tae? – közelebbről jön a hangja, de nem igazán tudok egyetlen lépést sem tenni a szoba felé. – Kinyitnád?

Ráveszem magam a cselekvésre, kiengedem Yourát a szobából. Furcsán nézhetek rá, talán az érzelmeim is leolvashatóak rólam. Esetleg megfejthetné őket helyettem, mert én nem tudok rájönni, mik is pontosan.

- Valami baj van? Ki volt az?

- Csak a futárszolgálat. Elnézték az ajtószámot.

Hazudok. Megfogadtam, hogy őszinte leszek vele, most mégis szemrebbenés nélkül füllentek. Ez nem egyenlő azzal, amit ő csinál, de ezt érzem helyesnek. Hoseok megmondta, beszélnem kell vele, viszont nem csinálhatom így, hirtelen a semmiből. Idő kell. Muszáj kigondolnom, hogyan tálaljam a témát. Nem szoktam köntörfalazni, de az egyenes beszédet se gondolom megfelelő opciónak. A telefonhívásokat elutasítja, figyelmen kívül hagyja, a nővéréről pedig sosem beszélt. Súlyos dolog állhat a háttérben, amiről Youra eddig nem volt képes megnyílni. Hoseokot hallgatva pedig, sanszos, hogy ezután sem tenné.

- Miért nézel így rám? – eddig a kezemet fogta, most azonban elengedi. Akármit is lát rajtam, az nem esik jól neki.

Meghalt a nővére. Tíz éve nem volt otthon. A szülei semmit sem tudnak róla. Arról gondolom végképp nem, hogy a volt barátja rendszeresen megverte. Hoseok miről tájékoztathatta őket? Mennyibe avatta be az aggódó szülőket, akik sehogy sem tudták elérni a lányukat?

- Tae... - nem hagyom, hogy beszéljen. Magamhoz vonom, szorosan átölelem és szükségem van fél percre, ha vissza akarom nyerni a korábbi nyugalmam.

- Kitaláltad már, mit nézzünk?

- De hisz az előbb fejeztük be a...

- Van egy sorozat, amiben sakkoznak. A Vezércsel. Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk?

- Jó, persze.

Kipattogtatok egy csomag sós kukoricát, Youra újra tölti a poharainkat narancslével és visszatérünk a szobába, ugyan azt a pozíciót vesszük fel, amiből korábban Hoseok kirángatott. Csakhogy most egyáltalán nem olyan jó érzés. Rám nehezedik a titok súlya, amit Youra cipel magával és azt hiszi, nem tudok róla. A másik lényeges dologról, hogy a nővére miért halt meg, Hoseok nem tett említést, de egyelőre van ennél fontosabb.

Nem is figyelek a sorozatra, Youra kérdéseire is csak kis fáziskéséssel tudok válaszolni. Mikor már kezd feltűnni neki a viselkedésem, úgy helyezkedem el, hogy a két lábam közé ültetem, a mellkasomnak döntöm és átölelem. Ez a pozíció némileg megnyugtat, Youra itt van velem. Nem érheti bántódás, ezt ismételgetem. Fizikailag semmi. De lelkileg mindig szenvedett. Folyamatosan, nem csak azért, amit Geun művelt vele.

A második rész végén Youra kinyújtózkodik, átbújik a karom alatt és a mosdóba megy. A félig üres kukoricás tálat leteszem az ágy mellé, kézbe veszem a telefonom. Megnyitom az üzeneteket, egy rakat kérdőjelet akarok küldeni Hoseoknak, aztán legszívesebben elküldeném a büdös francba, amiért elrontotta a hátralévő időt is. A munkahelyemre vissza kell mennem, még akkor is, ha egyeztetek a távmunkával kapcsolatban. Nem hagyhatok mindent csak úgy ott, befejezetlenül. Az legalább egy hét távollétet jelent. Huszonnyolcadikáig még kilenc nap van. Pont a jövő hét közepére esik, aznap Busanban lennék.