Lerombolt határ ✓

NYOLC

YOURA

Nem tudom, hol vagyok. Ahogy kinyitom a szemeimet és meglátom a sötétben a szobát, fogalmam sincs, kinek a lakása ez. Az sem jut eszembe azonnal, mit keresek egyáltalán a padlón. Mert a padlón fekszem, erre azonnal rájövök. Akadozva levegőt veszek, a bordáimba fájdalom nyilall, amitől felszisszenek, de meg is bánom, mert az is fáj. Minden fáj.

Hangos csörömpöléstől rezzenek össze, próbálok a hátamra fordulni. Nem kellemes, megszédülök a mozdulattól.

Olyan jó volt a mai nap. Jól kezdődött. Erre visszamerek emlékezni. A munka jól ment, nem voltak kényes vendégek, még a főnökömmel is találkoztam. May mindig kedves volt velem, mióta csak ismerem. Vele volt az a férfi. Taehyung. Aztán Geun betoppant.

- Youra, ébredj fel!

Ez ő. Az agyam reagál, pánik üzemmódba kapcsol, de a testem nem képes cselekedni.

- Ébredj már, az istenért!

Eljött értem a munkába. Józan volt. Még az alkohol legenyhébb szagát sem éreztem rajta. Megcsókolt, tényleg úgy csókolóztunk, ahogy a normális párok szoktak. A kezemet fogta, megölelt a piros lámpánál, aztán...

- Miért? Miért kell ennyire megnehezítened ezt nekünk, Youra? - közelről hallom a hangját, a szobában van.

Egy pillantás volt az egész. Szembe jött velünk egy srác, tudtam, hogy ismerem valahonnan. A kelleténél tovább néztem őt, csak az emlékek után kutattam, hol láthattam korábban. Eszembe jutott, hogy együtt jártunk fakultációra és utána modellt ültem neki egy festményhez, ami a vizsgájához kellett. Ennyi, ez minden.Még csak barátok se voltunk. Az az egy pillantás, az a másnak lényegtelen másodperc Geunnál kihúzta a gyufát. Azzal az egy pillantással hazavágtam a jó napunkat, tönkretettem.

- Megdugott, igaz? Sőt most is keféltek a hátam mögött. Tudtam, annyira tudtam! Tényleg megérdemled ezt az egész szart - amíg ő tombol, a hangja elcsigázott a dühtől, én még mindig nem tértem magamhoz teljesen.

Elhallgat, a csöndet megtöri a telefonom rezgése. Esélyem sincs, Geun előbb érte nyúl és a kijelzőt nézi.

- Hoseok. Már megint Hoseok. Mit akar tőled? - mikor nem felelek, egy rúgás éri az oldalam. A maradék levegő is kiszalad a tüdőmből, hangtalanul kiáltok a fájdalomtól. - Gyerünk, beszélj vele!

Fogadja Hoseok hívását és kihangosítja, közelebb teszi a számhoz a telefont. Tudom, ha elárulom magam, Geun mégjobban bedühödik.

- Youra? Remélem, nem zavarlak... - alig értem, mit beszél. A hogylétem felől érdeklődik, teljesen hétköznapi szokása, máskor is csinálta már ezt. Rendszeresen, legalább két naponta felhív.

Geun az állam alá nyúl, megemeli a fejem és kényszerít arra, hogy a telefon fényébe nézzek. Hunyorgok, Hoseok a válaszomat várja. A szám ki van száradva, minden levegővétel fáj és, ahogy Geun rám néz, elkap a rettegés.

- Ami azt illeti, épp filmet nézünk - a hangomat próbálom minél meggyőzőbbre formálni. Rövid csend van a vonal túlsó felén.

- Az nagyszerű! Mit néztek?

Geun erősebben szorítja a nyakam tövét, alig bírom kipréselni magamból a választ normálisan.

- Menedék a címe.

Ez az egyik kedvenc filmem és csak remélni merem, hogy Hoseok tud olvasni a jelekből.

- Akkor jó filmezést nektek, Youra! A jövő héten ünnepeljük Lace születésnapját, majd küldöm a részleteket. Üdvözlöm Geunt!