Lerombolt határ ✓

HUSZONKETTŐ

TAEHYUNG

Youra a pólóm szélét markolja a derekamnál, amíg átcserélem a kötését. Lekezelem a sebet és bár csöndben tűri, a szemei elárulják, hogy nem kellemes érzés ez neki. Szemügyre veszem a felrepedt ajkát, a kelleténél több ideig bámulom a nyakán lévő zúzódásokat.

- Kész vagyunk? – szakítja félbe a vizsgálódásom és türelmetlenül elengedi a pólómat. Kiengedem a fürdőből, kezet mosok, majd utána megyek.

Ő már a hálószobában van, az ágyra készített sakktábláért nyúl és készül kimenni vele a konyhába.

- Maradjunk csak itt bent – mondom, Youra nem is hezitál, mikor újból leteszi a sakktáblát, immár a kanapéra és elkezdi felállítani a bábukat rajta. Gyorsan csinálja, mintha sietne. – Dolgod van később?

- Tessék?

- Összecserélted a huszárokat a bástyákkal. Miért kapkodsz?

- Mikor túl kevés időm van, úgy érzem, mindent egyszerre akarok, mert mi van akkor, ha valamire nem jut egyetlen perc sem? – mondja halkan, miközben megcseréli a felcserélt bábukat. – Te nem szoktál így érezni?

- Ha túl hamar érném el azt, amit szeretnék, hol maradna a pillanat varázsa, mikor megszerzem?

Leülünk egymással szemben, Youra van a világos oldalán. Először nem kezd, felnéz rám, majd vissza a táblára és rövid gondolkodás után eldönti, melyik ismert megnyitással hívjon ki. Az Alekhine védelme áll előttünk, Youra a következő lépésével meglep, mert a vezérét a h5-re teszi, azt pedig a huszárommal a következő lépésben akár le is üthetném. Persze csak akkor tenném meg, ha egyedül a kérdések feltevésének lehetőségét tartanám szem előtt, de azt szeretném, ha Youra magát a játékot is élvezné, kihívásnak élné meg. Lépek, kihagyom az első lehetőségemet.

- A sakk nem feltétlen arról szól, hogy minél több bábut üss le – jegyzem meg, Youra kissé komoran megfogja az egyik gyalogot és lép vele. – Mi bánt?

- Túlgondolok dolgokat. Olyat látok bele egy-egy mozzanatba, aminek nyoma sincs benne – mereven nézi a táblát, kisvártatva hozzáteszi: - Ez nagyon felhúz.

Összezavar, nem egészen értem, miről beszél. Folytatjuk a játékot, csöndben várom, hátha mond még valamit. Az első ütést én viszem be, az egyik futómmal elkapom a védtelen gyalogját.

- Árulj el valamit, amiről nem tudok.

- Ez az első „kérdésed"? – néz rám értetlenül, a hangjából kicsendül, milyen sok indulat van benne. Youra eddig viszonylag nyugodtnak tűnt, most kezd kijönni a sodrából. Kíváncsian, ugyanakkor aggódva várom, mi lesz ebből. – Mikor olvasol azt...szeretem nézni.

Őszinte döbbenet ül ki az arcomra, Youra előtt minden reakcióm nyílt és nehezen tudom titkolni.

- Persze nagyon szép a naplemente is esténként, de – zavartan az ablakpárkány felé pillant. – Az sokkal érdekesebb, mikor az arcod megváltozik olvasás közben és néha látom, melyik részek tetszenek jobban. Olyankor távolibbnak tűnsz.

Gyorsan a szemembe néz, aztán elkapja a tekintetét és újból a játékra figyel. Kell néhány lassú pillanat, amíg magamhoz térek.

- Nem szívesen vagyok távol tőled.

Yourán a sor, hogy megint zavarba jöjjön.

- Én sem szeretem, ha távol vagy.

Folytatjuk a játékot, a következő ütést Youra viszi be és teljesen jogosan, mert nem vigyáztam eléggé a vezérre. Egy jól kalkulált csellel – amivel nem mellesleg lenyűgöz -, leüti a bábumat. Elképedve dőlök hátra, várom a kérdését.