Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

28.(+18)

-És mi van ha tényleg él? - kérdeztem leülve a kanapéra.

-Akkor hazamész. - válaszolt meglepően komolyan.

-Most ugye csak viccelsz? Nem fogok egyedül haza menni. - vágtam rá.

-De fogsz, Erwin veszélyesebb mint gondolnád-

-Ismertem. - vágtam közbe.

-Nem, én ismertem. - mondta Levi kissé megemelve a hangját.

-Nem küldhetsz vissza csak úgy, már nem vagyok gyerek. - mondtam sóhajtva.

-Fogalmad sincs milyen újra és újra elveszteni azokat akiket szeretsz. - mondta miközben kivette kezemből a bögrém és az asztalra tette. - Ha téged is el kellenne vesztenem, inkább meghalnék. - fejezte be mondatát majd egy csókot nyomott ajkaimra.

-Akkor tudod milyen érzés lenne nekem ha ott kellene hagynalak. - válaszoltam a szemébe vésve tekintetem.

-Reméljük az egész csak egy marhaság, és erre nem kerül sor. - zárta le a témát egy mosollyal.

Ismerem ezt az álszent mosolyt, biztos most is azon gondolkodik hogy mi ez az egész. Halkan sóhajtottam, úgy se tudnám megnyerni ezt a vitát. Levi lehuppant mellém, mire én fáradt fejemet vállára döntöttem. Azt hittem vége lehet a gondoknak, a folytonos aggódásnak, hogy végre boldogak lehetünk. De az élet nem mindig oszt jó lapokat, és félek hogy ez csupán a vihar előtti csend volt. És valami olyasmi van készülőben ami tönkre tehet mindent.

-Levi? - kérdeztem suttogva.

-Hmm? - válaszolt fáradtan.

-Bármi történik, nem foglak magadra hagyni, együtt csináljuk végig.

-Nem fogom hagyni hogy bajod essen. - mondta miközben egy csókot nyomott a kézfejemre, mire enyhén epirultam.

Viszont tudom hogy ez mit jelent. Ha rosszra fordulnak a dolgok el fog lökni magától. És ettől jobban félek mint bármi mástól. Nem tudtam válaszolni, hiába elakartam mondani mindent amit gondolok, amit érzek. Azonban szavak helyett a csend is beszédes volt. Nem fogja egyikünk se kimondani, de tudjuk. Talán ez az egyik legszörnyűbb érzés, amikor tudod hogy mi fog következni, és nem tehetsz ellene semmit. És amíg a tehetetlenség súlya a mellkasodra nehezedik, te csak próbálsz nem oda figyelni. Bár, egyenlőre lehet hogy az egész csak egy laza kiruccanás lesz. A válóság kinevetheti a reményt, amíg elég nagy a csend ahhoz hogy halld is.

Egy hosszú, túl hosszú hét után már úton voltunk Németországba. A levegő izgalommal és feszültséggel telt. Ahogy végig néztem Erenéken újra úgy éreztem magam mint gimiben. Amikor arra a buta táborba indultunk. A nosztalgia hangulata mindenkit átjárt. Bár kissé változott a hangulat miután én és Levi nyíltan együtt vagyunk, Mikasa meg Armin hát... hogyan is fogalmazzak érdekes látvány. A repülő út nagy részét végig aludtam, azonban a leszállás utáni jelenet meglehetősen helyre rázta fáradt elmém. Meg van az az érzés amikor a nevedet se tudod, aztán történik valami és hirtelen az atomfizikát is vágnád? Na tehát hogy ilyen volt az is ahogy nyugodtan másztam le a lépcsőn Levivel mögöttem. Joseph már a reptéren várt minket, minden a legnagyobb rendben volt. Elkértem Levitől a narancsos teám, majd amikor éppen felfrissíteni próbáltam magamat, Joseph lesmárolta Erent. Ennek hála majdnem megfulladtam, és csak zavartan próbáltam elemezni a helyzetet.

-Joseph! Ne előttük. - szólalt meg Eren kissé zavartan..

Zavartan?? Mi ő egy kislány??

-Srácok, ti?

-Igen, együtt vagyunk. - mondta Joseph majd közelebb húzta magához Erent és a seggére csapott.

-Jolvan, nagyon örülünk nektek, de elég az enyelgésből, be kell csekkolnunk a szállodába. - mondta Levi, olyan nyugodsággal mintha ez teljesen hétköznapi lenne.

Eren feje full vörös volt, miközben Joseph egy büszke mosollyal pillantott körbe.

-Jesszusom, de mikor? Ti mégis hogyan? Szeretném tudni a reszleteke- kezdtem el hadarni, amig Levi a számra nem tette a kezét.

-Indulunk. - mondta nyugodtan mire a kezébe nyaltam.

-Ezt majd ha oda értünk. - suttogta a fülembe éppen elég hangosan ahhoz hogy mindneki hallja.

Armin halkan kuncogni kezdett, majd elindult a megrakott bőröndjével. Én Erenhez hasonló áranyalatokban követtem Levit, a taxinkig majd az úton csak a várost bámultam az ablakból. A szállodába érve hamar kipakoltam a cuccokat, majd az ágyra huppanva bámultam Levit aki a teáját kavargatta.

Egy váratlan pillanatban aztán az asztalra tette a poharat, az hangosan koppant az üveglapon, majd felém vette az irányt. Kissé zavartan néztem ahogy közeledett felém, majd megállt előttem és végig simított nyakamon.

-Vedd le. - mondta miközben tovább vezette kezét a felsőmre.

Kissé megszeppentem, sosem viselkedett még így. Levettem a pólóm, majd félre dobtam és a szemébe pillantottam. Kezét végig simította kulcscsontomon, majd egy határozott mozdulattal az ágyra lökött. Kigombolta nadrágomat, és könnyedén meg is vállt tőle. Bugyimon keresztül végig simított vaginámon mire egy halk sóhaj tört elő belőlem. Kezemet rá vezettem az övére, majd megfogtam egy pillanatra.

-Valami baj van? - kérdeztem zavartan, mire megragadta a kezem és a fejem fölé nyomta.

-Egyszerüen csak rohadtul szexi vagy. - válaszolta majd egy hosszú csókba invitált.

Egyszerre voltam zavarban és próbáltam megérteni hogy mégis mi lelte. Hiszen sosem szokott ennyire rámenős lenni. Azonban nem volt időm gondolkodni, hiszen Levi habozás nélkül szinte letépte a tangám, majd izgatni kezdte nőiességem. Pár másodperc múlva mindenféle előjáték nélkül benyomta teljes hosszát, amit egy hangos nyögéssel díjjaztam.

-Levih~ suttogtam rápillantva.

Azonnal magához rántott, és egy hosszú csókba invitált. Olyan vadul csókolt mint talán még soha. Kezével megfogta az államat, mint aki tudatni akarja, az övé vagyok. Majd elszakadt számtól, és hosszan a szemembe nézett. Szemébe ezernyi megfejthetetlen érzés kavargott, de nem érthettem. Sosem érthettem igazán mi lakozik benne legbelül.

-Szeretlek. - suttogta egy kedves mosollyal, mire hirtelen megint úgy éreztem magam mint egy gyerek.

-Én is szeretlek. - válaszoltam megpuszilva homlokát.

Amikor már éppen elmerülhettünk volna egymásba, hangos kopogás hallatszódott kintről. Levi sóhajtva kihuzta belőlem tagját, majd egy puszit nyomott a hasamra. Felvette köntösét, és kicsapta az ajtót.

-Mi van? - kérdezte "teljes nyugodsággal".

-Csak meg akartuk kérdezni hogy nem-e jöttök ki a medencékhez. - hallottam meg Eren hangját.

Idáig hallottam ahogy Levi mély levegőt vesz és próbálja nem hidegebb éghajlatra küldeni Erent.

-Nem jövünk. - válaszolt röviden majd igazán férfiasan rábaszta az ajtót.

Én hangos nevetésben törtem ki, mikor megláttam Levi ideges fejét.

-Na de tanár úr, lehetne kedvesebb a volt diákjaival. - mondtam kuncogva.

-Na gyere ide te bolond- mondta nevetve majd visszaindult felém.

Ahogy végignéztem Levin csak egy dolog jutott eszembe. Minden porcikámmal szeretem, annyira hogy nélküle talán már nem is tudnék létezni.