Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

29.

Nos, ahogy az lenni szokott egy nyaraláson a napok rohanva szálltak. Jól éreztük magunkat, és lassan el is felejtetettük miért jöttünk. Aztán mint derül égből a villámcsapás, Joseph bejelentette hogy szerinte Erwin jelen lesz valami bálon, ahova csak privát vendégek mehetnek. Sikerült is szereznie jegyeket, természetesen névre szólóan, őszintén fogalmam sincs hogyan, de nem is akarom tudni. Meglepő módon azonban magának és Erennek nem intézett semmit, így csak négyesben megy a csapat. Méghozzá holnap este. Hazudnék ha azt mondanám nem izgulok, és most azt se nyugtat meg hogyha Levire nézek. Ő is ugyan olyan ideges mint én. Ketten fekszünk egymás mellett, és mintha sosem beszélgettünk volna úgy hűlt ki a levegő köztünk. Levi felém fordította fejét, vagy észre vette hogy bámulom, vagy ugyanúgy tőlem várja a megváltást mint én tőle.

-Félsz? - suttogtam egy mély levegővétel után.

Rövid csend után szólalt csak meg, mintha minden szavát gondosan végig gondolta volna.

-Félek, hogy többé nem lehetek majd veled. - válaszolt, majd mintha elvágták volna a levegőt a szobában.

-Levi, az ellen nem tehetünk semmit hogy mi fog történni, de tudod mi van? Nem kell elválnunk csak mert Erwin mégis él.

-Nem, te ezt nem érted-

-Nem, te nem érted! - vágtam közbe. -Mert neked fontosabb a hülye mániád hogy megvédj, mint én magam. Neked nem fontos az hogy én mit akarok, az én döntéseim, és képzeld nem vagyok már gyerek, tudok józan ésszel gondolkodni.

-Yuki, te is tudod hogy ez nem ilyen egyszerű.

-Tudod mit tudok, hogy önző vagy Levi, sokkal önzőbb mint mutatod. Szeretsz? Akkor maradj mellettem, de ha elhagysz többé ne gyere vissza. - mondtam idegesen, majd felpattantam az ágyból és elmentem fürdeni.

A zuhany alatt az járt a fejemben hogy lehet nem voltam igazságos vele. De amit mondtam kimondtam, és ha akarnám se tudnám visszavonni. Az élet néha szar helyzetekbe hoz, lehet Erwin tényleg halott és ez az egész vitánk felesleges volt. És ha nem az, ---bele se merek gondolni. Fejemet a hideg csempének döntöttem és egy lassú mély levegőt vettem. Mintha csak pár másodperc telt volna el, már ott voltunk. Ugyan azzal a lélegzettel léptem be a bál terembe Levi kezét szorongatva. Az estélyimbe és a felkontyolt hajammal már-már hülyén éreztem magam. Arminekkal csak beszélgettünk míg teltek az órák, de Erwin sehol. És valami furcsa nyugodság járt át, ha itt nincs haza akarok menni. Nem érdekel ez az egész, és nem akarom tönkre tenni a kapcsolatunkat Levivel. Ha nincs itt hát hallott. Ezzel a megnyugtató gondolattal el is indultam mosdóba otthagyva a többieket. Egy hosszú folyosón sétáltam végig, ahol csak elvétve voltak emberek.

Megtaláltam a mosdó feliratú ajtót, majd be is mentem volna ha nem jön nekem egy idegen.

-Ez a Férfi mosdó. - mondta angolul egy kedves mosollyal, és bennem megállt az ütő.

Ez Erwin. Ha Levi meglátja mindennek vége. Megragadtam a kezét, és berántottam a mosdóba.

-Erwin, el kell tünnöd. - mondtam a szemébe vésve a tekintetem.

Felismert, láttam rajta.

-Levi itt van? - kérdezte azonnal a tárgyra térve.

-Igen, és ha meglát-

-Nem fog. - vágta rá, majd megragadta a karomat, és elindult velem ki az ajtón.

Csak csendben követtem, egészen egy nagyobb szobáig, ahol azonnal kulcsra zárta az ajtót.

-Nem tudom mennyit tudsz- szólalt meg végül. - De Levi és én a maffiába utaztunk. Vedd úgy hogy piszkos melókat csináltunk jó pénzért. Azt hazudtam neki hogy ki tudunk szállni, és elhitettem vele hogy sikerült, de nem tudtam ott maradni. Meg kell értened hogy csak így tudtam őt megvédeni. - mondta idegesen. - Ha megtudja hogy élek azzal tönkre teszem az életét.