Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

3.

Fáradtan nyújtottam ki végtagjaim kába fejjel körbe pillantva. Egy nagy kanapén feküdtem meleg pléddel betakarva. A villany nem égett, csak egy szobából szűrődött ki fény. Nagy nehezen elbotorkáltam a világosság irányába, és belépkedtem a puha szőnyeggel leterített szobába.

-Tanár úr? - néztem kérdőn, az éppen vizes haját törlő férfire.

-Oh máris felkeltél? - kérdezte unottan, majd leült a nagy francia ágya szélére.

-Igen, elnézést hogy problémát okoztam önnek. - mondtam kómásan.

-Semmi gond. - felelt közönyösen.

-Lefürödhetek valahol? - kérdeztem már-már kelletlenül természetesen.

-Persze, de várj adok valamit amiben aludhatsz. - mondta, majd kiszedett egy pamut pólót és egy szürke rövidnadrágot.

A kezembe nyomta, majd elirányított a fürdőbe. Ha nem lettem volna ennyire elnyűve, már biztos elszaladtam volna, de most nem lenne arra se erőm, hogy egy métert is fussak. És mégis csak jobb bent aludni mint kint valahol a hidegben ahogy szoktam. A tanár úr sem tűnik valami gyerek rablónak vagy ilyesmi, tehát engedtem a kísértésnek, és úgy döntöttem maradok. Már a napját sem tudom mikor zuhanyozhattam öt percnél tovább. Anyám mindig ilyenekkel jön, hogy nem fogjuk tudni fizetni a víz számlát. Végül is igaza van, ha elmegy a pénze drogokra meg piákra, ja meg cigire tényleg nem marad a vízre. Apa elég tehetős, és sok pénzt utal neki minden hónapban. Fogalmam sincs mennyit, de biztosra veszem, hogy egy jó átlag keresetnek legalább megfelelő összeget. Beálltam a meleg zuhany alá, és csak el merültem a gondolataimba. Minden hülyeség eszembe jutott, hogy mit fogok csinálni érettségi után, vagy hogy mennyire más lesz az életem az anyám nélkül. Utólag vettem csak észre, hogy a fáslikat nem szedtem le, így most jól eláztak. Elsőnek az oldalamról tekertem le a vizes kötést, majd a lábamról és a kezemről is. A hasamat enyhén csípte a forró víz, ezért úgy döntöttem inkább kiszállok. Vizes lábaimmal a szőnyegre léptem, és megtörülköztem egy tiszta fekete törülközőbe. Felkaptam a ruhákat, amik meglepően hatalmasak voltak rajtam. Mármint kisebb vagyok mint a tanár úr egy öt centivel minimum, de ezek a cuccok jóval nagyobbnak tűntek. Úgy lógtak rajtam mintha valami szárító kötél lennék. Meghúztam a sort madzagát, így biztosítva hogy ne csússzon le. A kötéseket a kukába tömtem, majd vissza sétáltam Ackerman tanár úr szobájába. Amikor beértem már aludt, nem volt rajta takaró, csak egy könyv pihent a mellkasán. Rá pillantottam az olvasmányra, ennyi állt rajta - tükör. Én is olvastam már, egy kis srácról szól aki nem képes önmaga lenni, mert mindig mások tükre lesz, tehát leutánozza a személyiségüket. A végén világgá megy egyedül, hogy végre megtudja ki, de amikor leszáll az első buszról elcsapja egy autó. A végén sosem tudjuk meg ki volt a kis srác, érdekes könyv. Halkan közelebb lépkedtem hozzá, és levettem róla a könyvet, majd betakartam a mellette lévő fehér takaróval. Mellkasa egyenletesen mozgott, csak ennyi biztosíték volt arra, hogy még él, különben úgy aludt mintha már a sírjába feküdne.

-furcsa szerzet maga tanár úr. - suttogtam az alvó férfinek.

Kisepertem a szemébe logó kósza tincseket, mire megragadta a kezem, és arccal a falnak szorított. Egy másodpercet sem hezitált, erős karjai lefogták mindkét kezem, míg szemből csak a kemény falnak utasított. Beharaptam az alsó ajkam így elfojtva hangom, és próbáltam nem a testembe nyilaló fájdalomra koncentrálni.

-Tanár úr elengedne? - Kérdeztem végül elhaló hangon.

Azonnal engedett a szorításból én meg lezuhantam a földre. Alig tudtam gondolkodni a szapora légzésem miatt. Teljesen levert a víz a sokktól, de próbáltam nagyjából normálisnak tűnni. A tanár úr össze ráncolt szemöldökkel rám meredt, majd felém nyújtotta jobbját. Bár tudtam, hogy csak segíteni szeretne, akaratlanul is arcom elé kaptam a kezem, mintha egy ütésre számítanék.