Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

25.

Valahogy a haza vezető úton olyan idillinek éreztem a helyzetet. Nem nyomasztott semmi, csak élveztem a kedves perceket Leviel. Az ember sokszor érzi úgy, hogy valami nincs a helyén, valamit rosszul csinált, elrontott, tehát hogy valami hiányosság van abban a percben, valamiért nem teljes és ez a belülről fakadó elégedetlenség sokszor ösztönzi az embert. Néha jó dolgokra, néha rosszakra, így megy ez, de ha teljesnek érezzük magunkat ha a fényben állunk nem igazán értjük miért is álltunk valaha azon a sötét, hideg és nyomasztó helyen, miért is nem sétáltunk csak ki oda ahol most vagyunk. Abba a rejtélyesen nyugodt és teljes világba ahol most vagyunk. Ennek azt hiszem két fontos oka van, az első az hogy nem is tudtuk hogy választhatunk, a második pedig a félelem. Hiszen mi van ha valami tönkre teszi ezt az állapotot? Utána vissza kerülni a sötétbe, az még rosszabb mint azelőtt. Persze a felnőttek mindig ilyenekkel jönnek, hogy hozd ki a legtöbbet magadból és akkor leszel boldog, vagy majd megoldódik minden, meg ilyen klisés szövegekkel. Szerintem ez faszság, mármint ha az én életembe nem állít be Levi akkor még mindig a hideg, nyomasztó oldalon szenvednék, tehát kellett ahhoz valami, inkább valaki hogy kijussak. És ha bárki azt állítaná hogy egyedül is ment volna én kinevetném. Fél szemmel rá pillantottam Levire majd egy pillanatra elmosolyodtam unott ábrázatán. Leparkolt a nagy udvarba, és nyugodt tempóban bementünk a házba.

-De ugye nem hagyod abba a tanítást? - kérdeztem miközben a cipőmet húztam le a lábamról.

-Nem, továbbra is szeretnék tanítani. - válaszolta monoton hanglejtéssel.

-Mi lenne ha egy általános iskolába mennél? - kérdeztem elgondolkodva.

-Igazából én is arra gondoltam. - válaszolt és egy pillanatra hátra kapta a fejét.

-Mi az? - kérdeztem megszeppenve.

-Csak mintha hallottam volna valamit. - válaszolta unottan.

Csak bólintottam, majd besétálva a konyhába elővettem egy doboz epres fagyit a hűtőből. Előhalásztam egy kanalat, és Levi megvető pillantásai közben elkezdtem benyomni a fagyit.

-Legalább hagyj nekem is. - mondta leülve mellém.

-A nagy Levi Ackerman epres fagyit akar enni hmm? - kérdeztem mosolyogva.

-És kakaót is iszik, na adj nekem is. - mondta közönyösen, majd kikapta a kezemből a kanalat, és pofátlanul meg is ette a rajta lévő fagylaltot.

Össze ráncolt szemöldökkel meredtem rá, majd inkább hoztam még egy kanalat, és én is kivettem a fagyi evésből a részem. Jó lenne ha minden percünk ilyen nyugodt lehetne.

-Tartsunk egy házavató bulit. - mondtam tekintetem Levire szegezve.

-Tarthatunk ha szeretnél. - válaszolta kedves hangon.

-Megszeretném ünnepelni hogy végre van otthonom. - mondtam mosolyogva.

-Jó a hétvége? - kérdezte unottan.

-Persze, de kiket hívjunk meg? - kérdeztem vidáman.

-felőlem bárki jöhet. - válaszolta, majd ismét egy pontra kapta a fejét a házban.

-Valami baj van? - kérdeztem megszeppenve.

-Nem, nincs semmi. - válaszolt halkan, de továbbra is a házat pásztázta kémlelő tekintettel.

-Biztos nincsen semmi baj? Nekem nyugodtan elmondhatod. - mondtam nyugodt hangon majd finoman végig simitottam jobb karján.

-Nem sokat aludtam mostanában, biztosan csak képzelődők. -felelte unottan, majd egy szemem elé hulló kósza tincset félre sepert.