Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

14.

Lassan elállt az eső, és a már tiszta égbolt reggeli pirrel telt meg. Fáradtan indultam el lefeküdni hogy legalább három órát aludhassak, remélem nyolcnál előbb nem akarnak kelni. Halkan a szobánkba vettem az irányt, ahol a lehúzott redőnyök miatt teljes sötétség uralkodott. Hunyorítva próbáltam valamit kisilabizálni a sötétben de hiába, tökre vak voltam bent. Az emlékezetemre hagyatkozva másztam be az ágyamba, ami szerencsére sikerült is. Pár perc alatt be is aludtam, a meleg szobában.

-Ideje felkelni. - törte meg a békés szunyánk Levi meglepően friss hangja.

Felkapcsolta a villanyt, én meg csak hunyoríva ültem fel egy olyan "mégis mi a szar van már?" fejjel. Na de, az igazán kérdő tekintet nem az enyém volt, hanem Levié.

-Yuki? - kérdezte egy fáradt hang melöllem.

-Joseph? - érdeklődtem meghökkenve

-Mit keresel az ágyamban? -  puhatolózott zavartan.

-Nem, te mit keresel az én ágyamban? - Kérdeztem vissza, mire pár pillanatra elgondolkodott.

-Eren hibája. - mondta a kómás Erenre mutatva.

-Igaza van, Joseph ágyába borított egy adag szörpöt. - egészítette ki Armin.

-De attól még nem kéne az ágyamban aludni.. - mondtam sóhajtva - Miért kell minden este más fiúval aludnom? - motyogtam magamnak.

-Csak én meg Jospeh volt meg nem? - kérdezte Eren nevetve.

-Ne is zavartassátok magatok, állok még itt egy tíz percet szívesen. - szólt közbe Levi unottan.

-Elnézést - zengtük egyszerre, majd zombikat megszégyenítő módon kikászálódtunk az ágyból.

-Yukiiiiii, éhes vagyok. - ugrott rám Eren a konyhába menet.

-Ereeeen, menj és erőszakold meg akkor a kenyeret helyettem. - válaszoltam nevetve.

-Mindig ilyenek? - nézett kérdően Arminra Jospeh.

-A két eszelősre gondolsz? - mondta ezzel ránk utalva.

-Ja. - válaszolta a haját igazítva.

-Látnád mi van ha kajáról van szó, ezek ketten egymásnak mennek egy szem chipszért is. - válaszolta nevetve.

-És Ackermannal mi van? Mintha megszelidült volna - folytatta Armin faggatását.

-Ja, ha Yukiról van szó kenyérre lehet kenni. - válaszolta játékosan.

-Nem is igaz. - szóltam közbe én is.

-Fogadjuk? Kérd meg hogy süssön nekünk palacsintát. - mondta Armin vidáman.

-Úgy se fog, pedig az a kedvencem. - mondtam sóhajtva.

-Mond hogy ha nem csinál randiznod kell Erennel. - mondta Joseph nevetve.

-Hidd el, működik. - tette vállára Eren a kezét.

-Jól van na megkérdem csak szálljatok le rólam. - mondtam kissé zavartan.

Bekopogtam az éppen még szobájában lévő Levihez, és vártam hogy kinyissa a fehér ajtót.

-Gyere. - szólt ki közönyösen.

-Csak én vagyok. - mondtam a szobába belépve.

-Mit szeretnél - kérdezte a kezében lévő papírt létéve.

-Hát.. hogy, tudod ömm tehát -

-Még ma el is mondod? - szakította félbe a makogásom.

-Sütnél nekünk palacsintát? - tettem fel végül a lehetetlen kérdést.