Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

6.

-Törd inkább a holnapi tanagyagon a fejed. - válaszolt, majd finoman a fejemre vágott a kezében lévő irodalom könyvével.

-De most komolyan kérdeztem. - válaszoltam durcásan.

-Ezt nem egy diákommal fogom megvitatni. - kerülte ki megint a választ.

-Ezt nem egy diákommal fogom megvitatni - utánoztam elmélyített hangon a tanár urat.

-Inkább nézd át Adyt. - mondta enyhe éllel a hangjában.

-Miért kell egy alkoholista csávóról tanulnom, aki szifiliszben halt meg? - Kérdeztem fáradtan.

-Nekem úgy tűnik nagyon is tudod ki ő. - válaszolt közönyösen.

-Persze hogy tudom, hogy ne tudnám, ő írta a legjobb verseket. - mondtam teljesen bele élve magam.

-De attól még nem bírod. - tette hozzá unottan.

-Őt nem tisztelem egyáltalán, de a verseit szeretem, tényleg értett hozzá na. - magyaráztam.

-Kedvelem ahogy gondolkodsz. - mondta majd megborzolta a hajam.

Kifújtam a szemembe hullott tincseket, majd ráemeltem zavaros tekintetem.

-Én még sosem voltam szerelmes, tudja valahogy eszembe se jutott. - nem tudom miért de tökre őszintén beszéltem magamról, lehet csak az alkohol tette.

-Én sem. - válaszolta kis hezitálás után.

-Pedig maga nem egy mai gyerek. - állapítottam meg - mennyi lehet huszonkettő, huszonhárom?

-Huszonnyolc. - válaszolt unottan.

-Tíz év. - motyogtam magamban.

-Mi tíz év? - kérdezett vissza.

-Ennyi idő van köztünk, gondoljon csak bele mikor maga már húsz éves volt, én meg csak egy tíz éves pisis. - mondtam elgondolkozva -Amúgy honnan tudta egyből hogy lány vagyok, általában fiúnak néznek.

-Eszembe se jutott hogy fiú lennél. - válaszolta a konyhából.

-Maga tök fura tudja? - Kérdeztem, és valami kellemetlen érzés fogott el.

-Ezt most vegyem bóknak? - kérdezte nyugodtan.

-Tőlem aztán. - válaszoltam zavartan.

Az egész tudatom felett átvette a hatást ez az érzés, egy teljesen érthetetlen nyugtalanság volt. Egészen belepte a tudatom, szinte minden megszűnt körülöttem, és enyhén szédültem is.

-Yuki? - kérdezte Ackerman tanár úr.

Megpróbáltam rákoncentrálni, de valahogy minden olyan kusza volt.
Nem tudtam minek hol van az eleje és vége, csak ültem ott össze zavarodva.

-Minden rendben? - kérdezte talán aggódva, nem tudtam teljesen kiszűrni a hangjából.

Nagy kezét gyengéden oda nyomta a homlokomhoz, mire egy pillanat alatt feleszméltem.

-Szinte ég a fejed. - mondta, majd elvette tenyerét a fejemről.

-Jó-jól vagyok, ne aggódjon. - mondtam erősen koncentrálva a beszűrődő hangokra.

A tanár úr csak elsétált, én meg kifújtam a mellkasomba szorult levegőt. Zörgést hallottam a konyhából, majd már csak a közeledő lépések  zaja maradt. Behalok azon, hogy milyen kimérten tud sétálni, semmi felesleges mozdulat, óramű pontossággal csak lépked és lépked, aztán egyszer csak ott áll előtted. Tényleg meglehetősen furcsa egy ember.