Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

30.

A haza indulás miatt egészen édes érzés járt át, végtelen nyugalom. Haza megyünk és vége, el se kellett volna indulnunk, hülye németek a hülye sörükkel. Elegem van a Ja Ja bittéből is egy életre. Hiányzik az otthonunk Levivel. Elaludt mellettem a repülőn. És így olyan esetlennek tűnik. Nyomtam egy csókot az arcára, majd kezemet az övére tettem. Sosem gondoltam volna hogy lehet valakit ennyire szeretni. És hogy ez a szeretet nem fáj még meglepőbb. Bár talán az őszinte szeretet ilyen, nem bánt. Onnan tudod hogy valaki valóban szeret, hogy megkönnyíti az életed, ha nem ezt teszi, nem is szeret. Talán szereti az érzést hogy szereted, vagy vágyik rád esetleg szerethetőnek tart, de nem szeret. Ezt azóta tudom mióta Levi velem van. Addig azt hittem a szeretet fáj. És nagyon nagy bátorságra vall ha engeded hogy szeressenek, szeretni könnyebb. És én nagyon büszke vagyok az én Levimre, aki engedte hogy szeressem. Aki annyi ember elvesztése után is beengedett a lelkébe, és mégha elveszthet is, és minden azzal járó fájdalmat mérlegelve, úgy döntött szerethetem. És ezzel igazán megtisztelve érzem magam. Tehát a lényeg annyi, hogy a szeretet egy nagyon bonyolult érzés, és még én sem értem igazán, de lassan, egyre jobban kezdem tudni, mit is jelent. Levi megfogta a kezemet, majd finoman végig simitott rajta. Látszott rajta hogy most kelt fel, igazán aranyos volt. Rá mosolyogtam majd ő vissza rám. És várhatnátok hogy mi lesz a csavar, lezuhan a repülő, mégis él Erwin. De nem. Nincs tovább. Nincs több megpróbáltatás. Visszamegyünk Japánba és folytatjuk az életünket.

Srácok aki +18 részeket szeretne szívesen teszek ki plussz részeket 🔥🔥, aki meg romantikázni szeretne annak itt vége a sztorinak. Hosszabb folytatást terveztem de úgy gondoltam ezt a sztorit nem szeretném tönkre tenni.🍰🍰 Köszönöm hogy eddig itt voltatok🍄🍄, plussz részek miatt pedig várom a visszajelzéseteket🐟🐟