Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

5.

A tanítás hamar elrepült, az első tesi után nem találkoztam Ackermannal, ami kicsit megnyugtatott. Nem volt kedvem valahogy találkozni vele, nem tudom miért csak nem akartam és kész. Mikor haza értem, csak anyámat találtam otthon, éppen valami filmet nézett az agyában.

-Szia anya, hogy vagy? - Kérdeztem fáradtan.

-Miattad elment Nozaki is, azt mondta gyerekes nő nem kell neki. - válaszolt elég dühösen.

-Hoztam egy kis virágot az udvarból, szerintem szépen mutatna a konyhába. - mondtam a kezemben lévő virág csokrot felmutatva.

-Dobd ki azokat a rohadt virágokat, már mondtam hogy ne hozd be ide a nővényeid. - kiabált ki, majd nézte tovább a filmjét.

-Anya, figyelj eljössz a szalagavatómra? - Kérdeztem meg hirtelen felindulásból.

-Persze, hogy aztán jól lehúzz mi? - kérdezte ingerülten majd lerakta a telefonját.

-Nem, nem csak megnézni ahogy táncolok. - szabadkoztam, és a virágokat eldugtam a táskámba.

-Már mondtam, hogy nincs tehetséged hozzá, csak add fel. - mondta egyhangúan, majd becsukta a szobája ajtaját.

Megadóan felsétáltam a szobámba, majd beraktam a virágokat egy pohár vízbe. Nem is tudom minek kérdeztem meg, biztos csak rámászna ott is valami egyedülálló apára. Csak valahogy akartam, hogy lásson ott a színpadon. Csak egy kicsit azt szerettem volna hogy figyeljen rám, ez az igazság. Ma szabadnapom van, így marad időm a tanulásra. Anya ma valahogy meglepően békés, három óra alatt egyszer se jött be. Végül elindultam megnézni, de lehet csak lelépett valahova. Bekukkantottam a szobájába és megnyugodva láttam, hogy csak alszik. Vissza sunnyogtam a szobámba, majd elmentem fürdeni. Valamiért bunkó tanár úron járt az agyam. Nem értem őt, pedig általában átlátszóak az emberek de őt nem tudom megfejteni. Olyan fárasztó ez az egész. Vizesen lépkedtem ki a zuhany alól, majd gyorsan magamra tekertem zöld törülközőm. Átszeleltem a kis szobámba, és gyorsan felkaptam egy fekete farmert és a kedvenc kockás ingem. Kicsit leakartam lépni otthonról, ezért bevágtam a táskámba egy kis pénzt, majd kilopóztam a házból. Nem jutott hirtelen jobb az eszembe, ezért egy közeli rámenesbe vettem az irányt. Jó kis hely, imádom az itteni kaját. Már majdnem tíz volt mire oda értem, és már legalább fél tizenkettő mikor haza indultam. Az az igazság, hogy megittam egy két sört is, és csak később vettem észre, hogy nem mentesek, így eléggé szar állapotban voltam. Ahogy tévelyegtem haza felé, egyszer csak Hanjit vettem észre. Ő is a sulinkba tanít, csak nem engedi hogy magázzuk mert szerinte öregíti. Ahogy észre vett sietős lépésekkel megindult felém, majd előttem egy fél méterre megállapodott egy padon.

-Heló. - mondtam meglepően tisztán, majd lehuppantam mellé.

-Szia Yuki, mit csinálsz ilyenkor? - kérdezte vidáman.

-Csak levegőzök. - vágtam rá - És maga?

-Oh én éppen Levi elől menekülök, rá sóztam egy kirándulás megszervezését, és most próbál megtalálni, és leteremteni. - mondta nevetve.

Úgy néz ki nagyon jól szórakozott ezen, én meg csak bólogattam, és hátra döltem a padon.

- Elég fáradtnak tűnsz, haza kísérjelek? - kérdezte kedvesen.

Mikor már válaszolni akartam megcsörrent a telefonom. Anya volt az, kicsit hezitáltam de végül felvettem.

-Szia. - szóltam bele egyhangúan.

-Szia, csak azt akartam hogy ha már leléptél ne gyere haza, ma estére várok valakit. - azzal le is tette.

Mivel egész hangos volt a telefonom sejtettem, hogy mindent hallott Hanji is. Nagyot sóhajtva fordultam meg, ám egy helyett két ledöbbent szempárral néztem farkas szemet.