Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

17

Szó nélkül cammogtunk a sötét úton, míg meg nem láttuk a biztonságot és meleget jelentő házat.

-Ég bent a villany - mondtam meglepődve Josephnak.

-Biztos úgy hagytad, menjünk. - válaszolta egyszerűen, majd megelőzött.

-Biztos nem hagytam úgy. - soroltam be mellé.

-Akkor biztos Eren az, csak siessünk mert szét fagyok. - vágta rá egyhangúan.

Az ajtó sem volt bezárva, így biztos voltam benne hogy valaki már megjött. Unottan sétáltam be a meleg házba, és észre vettem amint Eren és Armin elmélyülten dumálnak valamiről.

-Sziasztok. - mondta Eren felénk nézve.

-Heló, a tanár úr? - kérdeztem körbe pillantva a nappaliban.

-Azt hittük veletek van. - mondta Armin megszeppenve.

-Na szép, elvesztettük a tanárunkat. - mondta Jospeh a falnak dőlve.

-Elindulok megkeresni, biztos még Armint keresi. - mondta Eren majd felkapta a hátizsákját.

-Várj, inkább felhívom. - állítottam meg, majd elő kaptam a telefonom.

Épp hogy kicsengett, de már fel is vette a telefont és unott hangon bele szólt.

-Szia, Armin? - tért azonnal a lényegre.

-Megvan, mindenki itt van. - válaszoltam hadarva.

-Rendben, akkor nemsokára én is ott vagyok. - mondta egyszerűen majd letette a telefont.

Szép mondhatom, így kinyomni. Megnyugodva fordultam a többiek felé, akik csak érdeklődve bámulták a jelenetet.

-Figyelj Yuki, neked mióta van meg a tanár úr száma? - kérdezte Jospeh felvont szemöldökkel.

-Jaaa, csak kikerestem a telefon könyvből egyszer. - vágtam rá kelletlenül.

-Akkor honnan tudta, hogy ez a te számod? - kérdezte Armin számonkérően.

-Hah, nincs jobb dolgotok mint a magán életemben kotorászni? - Kérdeztem zavartan.

-Miért? Talán része a magánéletednek Ackerman? - vágott vissza Jospeh nevetve.

-Na jó skacok, most szálljatok le róla. - vágott közbe Eren.

-Akkor te is tudsz róla? - kérdezte Armin meglepő komolysággal.

-Nincs miről tudni, mert nincs is semmi. - válaszoltam sóhajtva, mire belépett az ajtón Levi.

Oda kaptam a tekintetem, és megnyugodva konstatáltam hogy semmi baja. Egy unott köszönés után felénk is vette az irányt, majd megállapodott Eren mellett.

-Nyugi Armin, majd én kiderítem. - mondta Joseph somolyogva, majd felém lépett.

Egy pillanatot sem hagyott a menekvésre, csak megragadta kezem és megcsókolt. Csak pár másodperc volt az egész, míg észhez nem kaptam és ellöktem magamtól majd pofon vágtam. A következő pillanatban az tárult a szemem elé, ahogy Levi lefogja Erent aki éppen Josephnak akar menni, Armin meg csak úgy áll, és velem egyetemben próbálja feldolgozni mi is történt.

-Vagy lehet Erennel vagy együtt? - kérdezte az arcát simogatva.

-Kölyök, elárulnád hogy mégis mire volt ez jó? - kérdezte azzal a kemény éllel a hangjában Levi.

-Csak azt gondoltam talán van valami maga és Yuki között, de úgy látom tévedtem. - felelte egyhangúan.

-Rendben ha befejezted a játszadozást akkor ideje lenne elindulnod fürdeni. - válaszolta Levi egy amolyan hamis nyugodtsággal a hangjában.