Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

12.

Lassan elhajolt a számtól, majd szinte szédítően izzó szemeivel szuggerálni kezdett. Zavaromban beharaptam a szám, mire kissé össze ráncolta szemöldökét, majd még egy apró csókot nyomott a számra és elengedett, hogy lábra tudjak állni.

-Menj haza és aludt ki magad, holnap hosszú lesz az út. - mondta ridegen, majd otthagyott.

Megszeppenve álltam pár másodpercig, majd zavartan megérintettem széles vállát.

-Egyszer megcsókolsz, majd elküldesz mintha semmi sem történt volna. - mondtam kissé dühösen.

-Nem mintha én lennék az aki nem tudja eldönteni mit is akar. - válaszolta idegesen.

-Hogyan tudnék, mikor folyton letámadsz aztán csak úgy otthagysz.

-Az igazi problémád inkább az hogy a tanárod vagyok. - válaszolta ingerülten.

-Nem lehet mindenki olyan gátlástalan hogy lefeküdne az egyik diákjával. - mondtam feldúltan.

-Miért akarnék lefeküdni egy gyerekkel. - válaszolt dühösen.

-Én azt hiszem inkább hazamegyek. - válaszoltam kissé megrökönyödve.

Egy pillanatra megrendültem attól amit mondott, de azonnal össze szedtem magam és rendeztem feldúlt vonásaim, majd csak kisétáltam onnan, miután haza értem leültem a kemény fotelembe, és csak néztem ki a fejemből. Tulajdonképpen ha végig gondolom ez az egész az én hibám, miért is akartam én tőle bármit. Nem kellett volna egy pillanatra sem áltatnom magam ilyenekkel, megtanulhattam volna már hogy ne bízzak meg az emberekbe. Akkor mégis miért fáj ennyire a mellkasom. Persze tudtam hogy csak egy gyerek vagyok, tudtam de tőle hallani, valahogy más. Azt hiszem vissza kell térnem a kis álomvilágomból a valóságba. Felálltam, majd töltöttem egy pohár vizet, de sajnos sikerült kiejtenem a kezemből. Nagy robbanással tört szét a vízzel teli pohár és apró szilánkokra törve terítette be a fehér járólapot. Leguggoltam majd a vizes kőről kezdtem össze szedni a fényes üveg darabokat. Miután végeztem vele bedobáltam az üres szemetesbe, majd töltöttem inkább műanyag pohárba vizet, és abból ittam meg. Miután leraktam a fehér poharat piros foltokat vettem rajta észre, a kezemből kiszivárgó vérnek volt a nyoma. Egy két helyen megvágott az üveg, de valahogy nem is fájt, vagy csak nem jutott el az agyamig a fájdalom. Nem akarok holnap elmenni a kirándulásra, nem akarom hogy Levi megint ilyet mondjon. Nem akarok tőle kurvára semmit, lehet tényleg igaza van, mit is kéne akarom a tanáromtól? Bedőltem az ágyba, majd csak a koszos plafont bámultam.
A telefonom lassan már öt perce csörgött mellettem mire megembereltem magam és felvettem.

-Helo, itt Yuki. - szóltam bele unottan.

-Szia Eren vagyok, figyu át jöhetek hozzád, össze vesztem a szüleimmel és nincs nagyon hova mennem. - mondta fáradt hangon.

-Persze gyere, hol vagy most? - Kérdeztem közönyösen.

-Itt állok az ajtód előtt, beengednél? - kérdezte zavartan.

-Megyek várjál. - válaszoltam, majd kinyomtam a telefont.

Az van, hogy nincs sok kedvem ma Erenhez, de tudom milyen mikor kibasznak a szüleid nincs szívem elküldeni. És azt hiszem ő se küldene el fordított esetben. Oda cammogtam az ajtóhoz, majd beengedtem a már átfagyott srácot. Éppen indultam volna vissza, mikor megragadta a csuklóm, és vissza rántott.

-Basszus, mit csináltál a kezeddel? - kérdezte aggódva.

-Leejtettem egy poharat. - válaszoltam fáradtan.

-Te sírtál? - kérdezte az arcom szuggerálva.

Eddig észre se vettem, de tényleg sírtam, még egy kósza könnycsepp is ott volt a vöröslő szemeimben.