Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

11.

Úgy érzem csak egyre fokozódik annak a listának a hossza, hogy mégis miért érzem kínosan magam, ahányszor irodalom órán ülök. Kezdjük talán ott, hogy ma véletlenül letegeztem Levit az osztály előtt, nem mintha ez nem az ő hibája lenne, de ebből nehéz lesz kimosnom magam. Főleg hogy róla van szó, amikor a srácok letegezték az első héten kitakarítatta velük a fél sulit. De nekem elnézte, mivel én vagyok a legjobb tanuló az osztályban, na igen szép kifogás. Már két hét is eltelt azóta, hogy jól megvertek az udvaron, a srácokat kicsapták eléggé nagy port kavart a dolog. Szerencsére az nem tudódott ki, hogy én voltam az aki ennek az egésznek az oka. Azóta egészen lenyugodtak a dolgok körülöttem, még Levi sem basztat annyit. Azóta a kedd óta meg se csókolt vagy ilyesmi. Elég fura ez az egész, de az van hogy talán annyira nem is érdekel, fontosabb hogy holnap betöltöm végre a tizennyolcat, így végre nem tartozok senki keze alá.
Egyébként nem tervezek nagyobb ünneplést, ennek pedig egy oka van, tehát a sulinknak van egy ilyen ösztöndíjas cucca, ezt úgy kell elképzelni hogy a suli legjobb tanulói pályázhatnak rá, és öt embert választanak ki akiket elvisznek egy ilyen négy napos tengerparti nyaralásra. Amúgy sosem jelentkeztem, és ez idén se volt máshogy, de mikor elmondták a kurva szerencsés gyerekek nevét akik mehetnek sajnos az enyém is szerepelt a sorban. Elsőnek Levire tippeltem de mint kiderült Eren volt a ludas. Igazából le lehet passzolni bárkinek ha már megnyerted, de nem hangzott olyan rosszul ez a tengerpartos dolog ezért úgy döntöttem elmegyek. Ma ezért el is kell mennem venni valami fürdő ruhát, mert hát azom aztán nem volt egy öt éve az biztos. A suliból kifelé valahogy kivergődtem az egy emberként kiözönlő diákok hering partijából, majd felszálltam a belvárosba tartó huszonéggyes villamosra. Meglepetésemre nem voltak rajta annyian, még le is tudtam ülni. Hat perc múlva ki is szálltam a dögszagú járműből, és elindultam a számomra egyenlőre elég ismeretlen áruház felé. Amúgy szeretem nézni ahogy az emberek mennek ide-oda. Olyan mintha ez valahogy mozgásba tartaná a világot. Minden idegen egy teljes ember saját világnézettel, történettel, családdal, és egyszer mindenki aki itt van ugyanúgy megfog halni ahogy bárki. Ha erre gondolok kicsit úgy érzem egyenlőek vagyunk, nem számít kik vagyunk, mit teszünk egyszer majd úgy is alulról fogjuk szagolni az ibolyát. A halál sokkal igazságosabb mint az élet, de ezt az emberek nem szeretik belátni. "Milyen igazságtalan hogy meg kell halnunk", pedig szerintem ez sokkal közelebb hoz minket, sokkal igazságosabbá teszi a világot. Bár ezt csak én gondolom, és én csak egy gyerek vagyok, talán hülyeség amit gondolok, de attól még teljes meggyőződésem hogy így van. Végül aztán valahogy megtaláltam egy boltot, ahol árulnak fürdőruhákat, most nyilván hülyének nézhettek, hogy november közepén miért is akarok fürdeni, de elmondanám, hogy lesz a szálláson medence, bár lehet a hideg tengert is megkísérelem. Egy fekete két részes fürdőruhát vettem. Nem tartott sokáig kiválasztani, és nem is volt drága így haza felé beszaladtam egy könyves boltba, és megvettem Murakami Harukitól a Norvég erdőt. Haza felé el is kezdtem olvasni, és eléggé meg is tetszett. Egy fiatal srác az elbeszélő, akinek meghalt a legjobb barátja és egy kollégiumban lakik, tanul csajozik meg ilyenek. Ja meg van egy lány akit Naokónak hívnak, az a halott srác barátnője akibe a főszereplő szerelmes, furcsa egy sztori. Már egészen késő volt mire haza értem, és elég furcsa zajok szűrődtek ki a szomszédból. Talán veszekedik Levi valakivel, uhh ez most egy váza volt szerintem. Vajon mi történhet oda át.. Nem mintha bűn lenne megnézem. Kisunnyogtam a lakásomból, majd bekopogtam Levihez, de mivel nem jött válasz bementem. Hát, talán nem kellett volna bejönnöm, sőt azt hiszem ezt a képet soha nem mosom ki az agyamból. Tehát valahogy úgy írnám le, hogy mi a fasz. Először is, ott volt Erwin bá, aki az éppen földön röhögő Hanjit próbálta össze vakarni. Mellettük Petra néni, aki úgy nézett ki, hogy valami sárga akármit próbál kiszedni a hajából, talán valami gyümölcs, vagy nem is tudom mi lehetett az. Ott volt még Levi is, aki telefonnal a kezében állt, és éppen fényképezte az idiótákat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tulajdonképpen mi is történt itt.

-Jó estét. - köszöntem végül bizonytalanul a tanáraimnak.

-Szia Yuki, nem fogod elhinni mi történt. - mondta Hanji nevetve, nagyon ki volt komolyan.

-Ülj csak le, mindjárt kész a vacsora. - mondta Erwin bá nyugodtan.

Nem furcsa nekik, hogy mit is keresek itt, vagy áhh, inkább leültem, és vártam hogy mi is lesz ennek a vége.

-Éppen a holnapi nyaralásotokról értekezünk, nem baj ha egy érintett is itt van. - mondta Levi közönyösen.

-Képzeld, Petra- Petra kezébe adtam az új kísérletem, mire Erwin neki ment és rá borult az egész, erre meggyulladt a ruhája, és Levi leöntötte a gyümölcs tállal.- mondta még mindig nevetve Hanji.

-Tehát azon a helyzeten nevet amit ő okozott. - mondta Erwin bá a nyakát vakargatva.

-Jöjjön át hozzám Petra néni nyugodtan, adok új ruhát ebben gondolom nem szívesen marad. - mondtam kedvesen, bár alig bírtam ki, hogy ne nevessek én is a helyzeten.

-Köszönöm kicsim, már azon gondolkodtam hogy haza megyek. - mondta zavartan majd felállt és követett haza.

Bevezettem a fürdőbe, majd vittem neki ruhát. Hamar le is fürdött, majd felkötötte vállig erő vörös haját, és kijött hozzám a nappaliba.

-Tudod Yuki én régen szerelmes voltam Levibe, még középiskolába, de elutasított. Akkor más volt mint most, ridegebb, szomorúbb, féltem hogy sosem változik meg. De melletted megpuhult, többet mosolyog, még a beszéde is lágyabb lett. Szeretném ha vigyáznál rá, olyan dolgokon ment keresztül amiket nem érdemelt meg, azt szeretném ha azt az életet élhetné amit megérdemel. - mondta kedvesen, majd megsimogatta a fejem, és megköszönte a ruhákat.

Eléggé felkavart amit mondott, mármint nekem sosem mond magáról semmit Levi, fogalmam sincs ki volt régen, hogy miken ment keresztül. Ezután nem mondott többet ilyesmit, vissza mentünk a többiekhez, és egész jó hangulatban megvacsoráztunk. Végül a kirándulást Levi vállalta be, eddig úgy volt, hogy Erwin bá visz minket, de valami ellenőrzése lesz pénteken, így nem tud eljönni. Őszintén kicsit úgy éreztem magamat mint egy nagy családba, egymás szavába vágva tárgyaltunk mindenféléről, ettünk, nevettünk. Milyen jó lehet annak akinek ilyen családja van, aki egy szerető biztató közegben nő fel. Ez jutott eszembe ott, a tanáraim társaságban, elég vicces az egész. Végül aztán lassan haza szállingóztak az emberek, így egyedül maradtam Levivel. Elment a konyhába, majd egy üveg vörös borral és két üveg pohárral tért vissza.

-Igyunk a holnapi szülinapodra. - mondta meglepően lágyan, majd töltött mindkét pohárba egy kis bort.

-Honnan tudtad? - Kérdeztem koccintás közben.

-Az adatlapodon kerestem még meg.-mondta unottan.

Megkóstoltam, és tényleg finom volt. Egészen édes íze volt, az alkoholt szinte nem is lehetett érezni.

-Táncolnál velem? - Kérdeztem a borospoharat forgatva.

-Mit szeretnél? - kérdezte kissé meglepődve.

-Lassúzni. - válaszoltam zavartan.

Berakott egy lassú jazzes számot, majd felkért táncolni. Belekaroltam a nyakába, míg a derekamra helyezte kezét, és finoman rám mosolygott.

-Tudod sose hittem hogy így megváltozhat az életem. - mondtam halkan.

A vállára döntöttem fejem, majd hagytam hogy vezessen míg a szám véget nem ért. Utána elindult a következő, de ő nem táncolt tovább.

-Most úgy megcsókolnálak. - suttogta a fülembe nyugodt hangon.

-És mi tart vissza? - kérdeztem halkan.

Erre csak felkapott az ölébe, és finoman a falnak nyomott, majd az ajkaimra hajolva megcsókolt. Gondolkodás nélkül engedtem neki, hogy újra felfedezze nyelvével a szám minden területét. Ügyetlenül, de megpróbáltam vissza csókolni. Belekapaszkodtam a nyakába, és egy másodpercre megszakítottam a pillanatot, hogy ismét csókot lehelhessek édes ajkaira. Bárcsak minden olyan egyszerű lenne mint akkor volt. Bárcsak ne hazudnék mindig magamnak, talán sokkal könnyebb lenne minden