Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

21.

A gyomor görcsöm megszűnt, és csak a pillangók maradtak a hasamban. Mindig is hülyeségnek tartottam ezt a dolgot, nyálasnak vagy nem is tudom, de most pont ezt éreztem. Kínos nem? Néha rá jövünk hogy az amit rossznak tartunk csak azért tűnik rossznak, mert nem lehet a miénk. És amikor már magunkénak tudhatjuk azt az érzést többé nem is olyan vészes, már természetes lesz és nem elítélendő, ha benne vagy teljes más. Ha te érzed az mindent megváltoztat valamiért. Már nem az a lány vagyok aki ha egy szerelmespárt lát akkor rájuk köpne, és csak hamis faszságnak gondolná, inkább elmosolyodnék mert eszembe jutna Levi, és hogy vajon mi is fogunk egyszer sétálgatni kézen fogva. De az még nem most lesz, egyenlőre csendben meg kell várnunk míg befejezem a gimnáziumot. Nem jelenthetjük csak úgy be hogy együtt vagyunk, nem játszhatunk. És ezt ő is tudja, tudja mégis olyan felelőtlen. És hogy miért is mondom ezt? Ennek több oka is van. Először is, látványosan kivételezik velem, másodszor random pillanatokban csak úgy letámad a sulin belül, harmadszor van hogy elszólja magát, és szívemnek, vagy kicsimnek hív szintén a sulin belül. És ami a legrosszabb hogy szerintem direkt csinálja, biztos vagyok benne hogy probléma nélkül tudná folytatni azt a figyelmenkívül hagylak játékot mint amit eddig csinált, de neki mégis cukkolnia kell ilyenekkel.

-Yuki? - nézett rám kérdő tekintettel Levi.

Baszki, el is felejtettem hogy irodalmon ülök, ötletem sincs mire kéne válaszolnom.

-Igen? - kérdeztem vissza zavartan.

-Azt kérdeztem mikor halt meg Shakespeare? - nézett rám és elrejtett egy enyhe mosolyt az arcán.

-Hát elég régen? - kérdeztem vissza zavartan és egy amolyan légyszíves hagyj békén mára pillantással néztem rá.

-Eren? - kérdezte a mellettem lévő Erent aki a tollával szarakodott.

-Szerintem is régen. - válaszolt nagy komolysággal, mire Levi tekintete elsötétült, és kimért lépéssekkel megindult felénk.

-Nem elég, hogy nem figyelnek az órámon, de még a kérdésemre se tudnak válaszolni. - mondta ridegen Erenre pillantva.

Kezembe kaptam a füzetem és lekörmöltem két sort, majd Levi kezébe nyomtam.

Miattad nem tudtam tanulni, és figyelni sem, tulajdonképpen a te hibád.

Elolvasta majd a kezébe kapott egy tollat és ő is rá firkantott valamit a lapra, majd vissza adta a kezembe.

Óra után maradj bent.

Sóhajtottam, majd kitéptem a lapot és a táskámba gyűrtem. Levi megköszörülte a torkát, majd inkább Armintól kérdezte meg a számunkra túl magas kérdést. Már csak öt perc volt az órából, tehát össze szedtem a cuccaimat a többiekkel egyetemben, és vártam a csengőt. Miután kicsengettek, és az osztály is kisereglett a teremből csak én meg Levi maradtunk.

-Igazságtalan vagy. - mondtam neki duzzogva.

-Csak ki akartalak zökkenteni, úgy tűnt nagyon rágódsz valamin.

-Ah, mindegy. - válaszoltam, majd mentem volna ki a teremből ha nem lép elém Levi.

Elforgatta az ajtóban a zárt, majd egy gyors csókot lopott tőlem.

-Már csak egy órám van, megvársz? - kérdezte nyugodtan.

-Persze, addig az udvaron leszek. - válaszoltam egyszerűen, majd neki dőltem a hideg falnak.

-Ilyen ruhában nem ácsoroghatsz egyedül az udvaron. - vágta rá morcosan.

-Levi, csak egy egyszerű póló van rajtam és egy szakadt farmer. - mondtam nevetve.