Baszódj meg Tanár úr! (Levi X Reader) /tanár x diák/ Befejezett

9.

-Kelj fel kölyök. - rázogatta a vállam a tanár úr.

-Kelek, kelek... - nyögtem fáradtan.

-Ha megvagy gyere ki a nappaliba, van veled egy kis megbeszélni valóm. - mondta unottan, majd kisétált a szobából.

Nagy nehezen össze szedtem magam, majd elindultam ki. A tanár úr a kanapén olvasott, ezért lehuppantam mellé, majd vártam, hogy mit szeretne. Kicsit fura volt ez az egész.

-Emlékszel valamire tegnapról? - kérdezte szúrósan.

-Nem nagyon, de miért voltam az- ugye nem? - Kérdeztem hirtelen zavartan.

-Nem feküdnék le egy részeg diákommal. - mondta, majd kortyolt egyet a kávéjából.

Valahogy hirtelen beugrott minden ami az este történt, vagyis azt hiszem minden, de nagyjából össze tudtam rakni az dolgokat. Na igen, most szidtam magam ezerrel a fejemben, de nem tudtam mit tenni, ami történt megtörtént.

-Elnézést tanár úr, én nem is tudom miért csináltam. - mondtam a kezem bámulva.

-Mindenki csinál hülyeségeket, viszont valamit nagyon jegyezz meg, mindegy mennyire tűnik egy férfi rendesek, mind egy állat, ne legyél ennyire védtelen mellettük. - mondta közönyösen, majd odébb söpört néhány tincset a szeme elől.

-Maga olyan cinikus. - mondtam zavartan.

-Csak arra kérlek, hogy ezt sose ismételd meg mással. - fejezte be, majd megitta a maradék feketéjét is.

Miért is tenném mással. Tényleg azt hiszi hogy bárki jó lenne, csak... Csak hogy ez kurvára nem igaz.

-Tudja, én ezt sosem tenném mással, csak azért tettem, mert maga volt ott, mert kurvára bízok magában. - mondtam dühösen, majd a könnyeimmel küszködve kirohantam az ajtón.

Tudom hogy igazságtalan voltam vele szemben, hiszen csak egy diákja vagyok akin segíteni akar. De nem érdekelt, nem mert képes volt úgy beszélni rólam mintha csak egy buta gyerek lennék. És lehet ez a reakció nem is volt másé mint egy buta gyereké, csak az van hogy akkor este rá jöttem az érzéseimre. Rá jöttem, hogy kurvára szerelmes vagyok a rohadt tanáromba, aki csak egy gyereket lát bennem. Ahogy beértem a lakásomba elbőgtem magam, ez nem az a kis pityergés volt, alig láttam a könnyeimtől, és csak zihálva tudtam  levegőt venni. Egy hangos kopogásra lettem figyelmes, de nem érdekelt, nem érdekelt semmi. Kattant a zár, megint azok a kimért lépések, nem akarom őt látni.

-Ha-agyjo-on béké-én. - mondtam a levegőt kapkodva.

-Azt hiszem valamit félre értettél. - mondta érces hangján.

-Ne-ehm érti-i? Én sze-eretehm magát.. - mondtam még mindig szipogva.

-Fogalmad sincs mi az a szerelem. - válaszolt közönyösen.

Valahogy megint rohadt dühös lettem rá, magabiztosan felé vettem az irányt, majd egy jól irányzott ütéssel pofon vágtam.

-Maga nem tudja. - válaszoltam idegesen.

Belenéztem acél színű szemébe, és egy komoly tekintettel találkoztam. A következő pillanatban megragadott a derekamnál, és magához rántott majd vadul megcsókolt. Ez nem olyan mint az a kis csók amit a szájára nyomtam, ez mohó volt és birtokló. Lassan átvezette nyelvét is a számba, és egy hosszú táncra hívott, míg fel nem fedezte a szám minden szegletét.

-Hogy ne tudnám, míg így nézel rám. - búgta a fülembe az előző kirohanásomra a válaszát.

-Utálom magát. - mondtam vörös fejjel.