PlayBoysLove

5. Alex

– ... és elveszi minden ízét a kajának. Szörnyű. Brr – rázta meg a fejét Harper határozottan, váll alá érő, göndör tincsei csak úgy repkedtek.

Alex elmosolyodott. – Csak egy szerencsétlen szósz, ne alázd le a földig.

– Pedig megérdemli – vigyorgott Harper, majd bekapva az utolsó nuggetset is, a csirkeburgeréért nyúlt. Kicsit szerencsétlenkedett, de végül sikerült kettétörnie a szendvicset. Alex felé nyújtotta az egyik felet.

– Ó, köszi – vette át a fiú, majd azzal a lendülettel betolta a szájába. Majonéz íze áradt szét a szájában. Ah, szóval ezért ilyet vett Harper.

– Fúj – fintorgott a lány, de Alex csak vigyorgott és lenyelte a fél hamburgert.

– Csupa retek a szád – mondta Harper. Előhalászott egy szalvétát a zacskóból. Alex nem vette el, csak odatartotta az arcát, mint egy kisfiú. Harper kuncogva törölgette le.

– Na, Wei Wuxian, most, hogy majdnem megfojtottad magad, képzeld, kiírták a fesztivál időpontját. Van kedved eljönni velem?

A Teens' Festival rangos esemény volt, tulajdonképpen a másik ok, amiért bárki is meglátogatta az egyébként átlagos városkát (az első a kitűnő halételek, ami egész évben vonzotta a turistákat Southcoastba, hogy megkóstólhassák a híres fish and chipset). A fesztiválra egy rakás pénzt költöttek, hogy elhívhassák a legnépszerűbb előadókat: Ed Sheeran, Ellie Goulding, csupa hasonló nagy arc. Cserébe viszont egész Angliából fiatalok ezrei utaztak a városba. A fesztivált mindig valamikor tavasszal rendezték, ugyanis nyáron Alex és az angolok ízlésének túlontúl meleg volt itt délen.

Ez némileg költői kérdésnek számított, elvégre lassan két hete, hogy jártak, de Alex bólogatott. – Persze. Válassz valamit, bármire elmegyek.

Harper felvonta a szemöldökét, miközben beleharapott a saját felébe. – BTS-re is? – kérdezte, miután lenyelte.

Látva Alex arcán a rémületet, felnevetett.

– Kiara ennyire traumatizált?

– Hát – vakarta meg a tarkóját Alex –, egy kicsit. Amúgy tényleg szereted őket?

– Annyira nem, de hé, ha már idetolnák a seggüket Dél-Koreából, biztos megnézném őket. De sajna nem hinném, hogy eljönnek. Eddig egyszer voltak itt, olyan három vagy négy éve, ugye?

Alex biccentett. -- Mikor lesz egyébként?

– Május elején.

Alex telefonja megszólalt. Eltartott egy darabig, amíg a fiú előhalászta a zsebéből, addig a zene (One Republic – Counting Stars, az anyja csengőhangja) egyre csak erősödött.

– Hahó, anya – vette föl.

– Alex, ne haragudj, hogy zavarlak, tudom, hogy elfoglalt vagy, de most szóltak, hogy körülbelül egy fél óra múlva egy anakonda jön a rendelőbe. El tudod ezt hinni? – Grace hangja izgatott volt. – Szóval ha van kedved...

– Anakonda? Azt a kurva, persze hogy megyek! – lelkesült fel Alex. – Mégis ki a franc tart anakondát otthon?

– Nem mondom, hogy csak egy elborult, de nem lennék a helyében – nevetett a nő.

Miután letették, Alex Harper felé fordult. A lány mosolyogva emelte fel a kezét és Alexet megelőzve szólalt meg. – Egy anakondát visznek anyukád rendelőjébe, igaz? Menj nyugodtan, nem fosztalak meg attól az örömtől, hogy egy nagy, gyilkos kígyót nézegess.