PlayBoysLove

30. Eli

            Miután másnap délután hazaért – körülbelül este hatra, mert még Alexhez is beugrott – Eli leült a laptopja elé, az egyszerűség kedvéért egy jegyzettömbbel a kezében, és nekiállt a kutatásnak. Mivel ő maga tapasztalatlan volt coming out terén, érdemben nem sokat tudott segíteni, így belevetette magát az internet bűzös mocsarába, hogy információt és ötleteket szerezzen.

Úgy beszélték meg, Alex fog YouTube-on és közösségi oldalakon nézelődni, Eli pedig a különféle blogokat és cikkeket nyálazta át – de hiába ült addig a gép előtt, amíg a köröm erősítő-lakkja megszáradt, és az új hajkenőcsét is kimoshatta a hajából, nem tudott meg sok használhatót. „Légy őszinte", „gondoskodj a megfelelő körülményekről", „adj nekik időt", ezt maguktól is ki tudták találni! Csak remélni tudta, hogy Alex több sikerrel jár.

A szerda egy szörnyű nap volt. Eli arra ébredt, hogy annak az istenverte kencének köszönhetően göndör tincsei szinte teljesen kisimultak, és úgy nézett ki, mint egy elázott hörcsög. Aznap mindhárom óráját reggelre tették, így nem jutott ideje megoldást kiötleni, így jobb híján kis copfba fogta az így meglepően hosszúnak tűnő haját. Eli utálta, hogy úgy néz ki, mint egy vidéki pizzafutár, de végül úgy döntött, piros pulóvert és farmert vesz. Ha már nevetségessé akarja tenni magát, akkor stílusosan teszi.

Az iskolában összefutott Dean Yamatával, aki nem hagyta szó nélkül a dolgot.

– Hiába igyekezel, mindenki fel fog ismerni. Igazán híres lettél az utóbbi időben.

Eli az ajkába harapva tudta csak megakadályozni magát, hogy odavágjon egy csípős választ a fiúnak. Sajnos azonban igazat kellett adnia neki: Eli szinte érezte, ahogy végighalad a folyosón, összesúgnak a háta mögött. A szekrényében egy rohadt almát talált, az ajtóra meg felfirkálták, hogy bár ti is így járnátok. Eli nem tudta, ki lehetett az elkövető. Nem szólt senkinek, csak egy zsebkendővel letörölte a krétával írt feliratot, az almát meg kidobta a legközelebbi kukába. Kapjátok be.

Noha Eli nem foglalkozott mások véleményével, ez a hirtelen jött – és inkább negatív – hírnév kissé nyomasztotta. Szokatlan érzés volt, hogy Eli ilyen hirtelen kitűnt az arctalan tömegből.

Utálta, hogy az az Anne így kiteregette a kapcsolatukat, és hozzászokott, hogy a háta mögé nézzen, bárhol járjon is. Komolyan észre sem vették, amikor a lány követte őket? Ki tudja, mit látott, mit hallott, amit nem szabadott volna... Szívesen intézett volna hozzá néhány keresetlen szót, de érdekes módon valahányszor meglátott a folyosón egy Anne-re emlékeztető alakot, az rögtön elillant.

Eli csak abban reménykedett, hogy a nyári szünet alatt a kedélyek lecsillapodnak, és jövőre már senki nem fog emlékezni rá. Talán Alexet is elfelejtik, és az utolsó évüket nyugodtan tölthetik.

Szinte megváltásnak érezte, mikor bepötyögte a kódot és belépett Alexékhez. Legnagyobb meglepetésére azonban ahogy levette a cipőjét, Grace termett előtte.

– Eli! De jó, hogy itt vagy! Alexhez jöttél, igaz? Örülök, hogy újra jóban vagytok – mosolygott kedvesen a nő. Így nehezen lehetett elképzelni róla, mekkora gyökér is valójában. Eli udvariasan köszönt, Grace beljebb tessékelte a fiút a házba. – Egy percig sem akarlak feltartani, ha szomjas vagy, nyugodtan szolgáld ki magad.

Eli elutasította, és a lehető leggyorsabban felszaladt a barátjához.

– Hogy-hogy anyukád itthon van? – csukta be maga mögött Alex ajtaját.

– Hmm? Eli, szia! – Alex Ash terráriumánál állt, és egy egeret himbált a nyújtózkodó kígyó fölött. Eli gyorsan elfordult.

– Igen, ma nyitva van a rendelő. Te jó ég, veled meg mi történt? – képedt el a fiú. Eli hallotta, ahogy lecsukja a terráriumot, és mögé sétál, majd végigsimít Eli haján. – Mit tettél, boldogtalan? – szipogott.