PlayBoysLove

29. Alex

– Borzasztóan bunkó az a gyerek. Nem tudom, hogyan bírtad ki mellette hónapokig – tört ki Eli, ahogy lehuppant Alex mellé az ágyra. – „Mi vagy te, a pincsikutyája, hogy hordod neki a házit?" Bazd meg!

– Kiről van szó? – érdeklődött Alex mosolyogva. Eli megforgatta a szemét és hátrafordulva nyomott egy csókot Alex homlokára. Persze szigorúan nem a szájára, áh, dehogy. Nehogy elkapja a betegséget. Pedig Alex teljesen jól volt!

– Matt, ki más? Az a gyökér... Kiara meg, édes istenem, mikor elkértem tőle a fotográfiaházit, vinnyogni kezdett, és azt kérdezgette, hogy ugye kettesben leszünk a délután, jaaaj...

Alex kuncogva hallgatta a panaszkodó Elit. Aztán észrevette a fiú piros fülét. Van valami, amit nem mond el.

– Mindegy, szóval vérrel és verejtékkel, de sikerült megszereznem a házidat – nyomott Alex kezébe egy cetlit.

– Köszi. Bár igazán nem kellett volna törni magad – olvasta Alex fintorogva a felírtakat. Közben átkarolta Eli derekát és magához húzta a fiút. Barátja beletörődve, hogy nem fog egyhamar kiszabadulni, hátradőlt.

Alex félrerakta a cetlit és odanyúlt, hogy a füle mögé simítsa Eli egyik göndör tincsét.

– Történt ma valami? – kérdezte lágy hangon.

Barátja félrepillantott és bizonytalanul megvakarta a tarkóját. – Öhm... Tudod, Jule...

– Mondd csak nyugodtan – simította meg a haját Alex bátorítóan. Jó volt Eli fejét tapogatni.

– Kiderült, hogy járunk.

– M-mi? Hogyhogy? – Alex keze megdermedt a mozdulat közepén. – Az iskolában?

Eli biccentett. – Egy Anne Holmes nevű lány kitett az iskolaújság honlapjára pár képet, amin mi vagyunk kézenfogva, a tengerparton, meg ilyenek. Persze máris elterjedt a hír. Sajnálom – tette hozzá halkan.

Alex elkomorult. – Anne. Hát persze.

– Ismered? Ja, várj, az az Anne? Az egyik exed?

– Igen – motyogta bűntudatosan. Aztán gyorsan kifújta az orrát és folytatta. – De, hát, végül is jogos a bosszúja. Csak nem akartam, hogy így derüljön ki. Mindegy, most már őszintén, nem igazán érdekel, ki mit gondol rólam – jelentette ki határozottan.

– Jogos? – Eli megcsóválta a fejét. – Engedély nélkül készített rólunk felvételt, amit meg is osztott az interneten. Ez minden, csak nem legális. – Aztán, szavainak ellentmondva sóhajtott, és legyintett. – De tudod mit? Inkább annak örülök, hogy így állsz hozzá. – Eli arcára halvány mosoly kúszott. – Ne is törődj velük, oké? Azért szerintem nézd meg, de fölösleges táplálnunk a drámát.

Alex megkereste a mobilját az éjjeliszekrényét borító használtzsepi-kupac alján, és felment a suliújság honlapjára. Itt nem azokat a cikkeket és fotókat tették, mint a rendes (szintén elektronikus) újságban, hanem mindenféle iskolával kapcsolatos, de diákok közti hírt, pletykát, nem hivatalos információkat, valamint néha a szerkesztőség – aminek Anne is beletartozott – kirakott pár közös szelfit, vagy elhangzott vicceket.

„Az álszentség mintapéldája" – ez állt öles betűkkel a (természetesen) legelőször felugró bejegyzésen. Alex megnyitotta, és rögtön öt fotón is viszontláthatta saját magát.

A képek rossz minőségűek voltak, de a lényeg így is látszott. Az elsőn estefelé ültek egy padon a tengerparton, ő és Eli, egymás felé fordulva. A következőn összehajoltak, mint akik smárolni fognak, a jelenet kitűnően beleillett volna egy elcseszett romantikus filmbe. A harmadik fotó nappal készült a városban, amennyire Alex meg tudta állapítani, valahol a pláza közelében. Háttal álltak a kamerának, de középen jól látszottak összekulcsolt ujjaik. A negyediken és az ötödiken pedig azon a hülye koncerten voltak, „a" csók közepette. A legelső csókuk. Anne hogy lophatta el azt a pillanatot?