PlayBoysLove

26. Eli

Azon a napon Eli nem találkozott Alexszel. Előző nap végig furcsán viselkedett – egyszerűen nem volt hajlandó kiengedni Elit a karjai közül. A fiú nem értette, mi ez a nagy ragaszkodás, bár persze nem bánta. Azután Eli kikísérte Alexet, egy gyors csókkal elbúcsúztak, és Alex elsietett a szürkületbe forduló délutánban.

Eli az ajtófélfának dőlt, és egy darabig bámult a barátja után. Vajon mi lelte ma? Mikor rákérdezett, Alex csak annyit válaszolt, szereti őt. Eli ásított, aztán megfordult és bement a házba. Hátha holnapra jobban lesz.

Mégis balsejtelem fogta el. Mikor Alex nem vette föl a telefont, annyiban hagyta és nem zaklatta a fiút. A megérzéseire nem szabad hagyatkoznia, nem szabad túlféltenie Alexet úgy, ahogy azt Eve-el tette.

De akkor is...

Másnap szombat volt. Eli megint megkísérelte felhívni Alexet, de a telefon kicsöngött. Biztosan elfoglalt. Lehet, hogy a szüleivel van. Akkor jobb is, hogy nem veszi fel, Eli talán csak elrontaná a dolgokat. Azért a biztonság kedvéért írt egy üzenetet.

Délután már kezdett rendesen aggódni. Nem akart tanulni, egész nap festett, egy új képen dolgozott, ami a nyári tengerpartot ábrázolta. A lágyan fodrozódó vízig jutott, de aztán elveszett a motivációja. Egyre többször pillantott a telefonjára.

Alex megnézte az üzenetet. De nem válaszolt. Nem is hívta vissza. Mikor Eli újra kereste, megint csak nem vette föl.

Eli lenyelte az aggodalmát. Túlgondolja.

A még mindig befejezetlen Freedom Square-es festményére rajzolta fel az iskola körül lengedező, hatalmas fákat, mikor a mobilja végre megpittyent. Üzenetet kapott.

Eli ledobta az ecsetet az állványa tartójára, és felkapta a készüléket, nem törődve vele, hogy összefestékezi. Alex írt végre!

Eli remegő ujjal nyitotta meg a csevegést. Az aggodalmaskodó üzenete alatt nem egy válasz várta, csak egy szó. Szakítsunk.

Majd: Nem tud több üzenetet küldeni ennek a személynek.

*

Elinek kellett egy perc, hogy felfogja a szó értelmét. Érezte saját heves szívdobogását, ahogy újra és újra elolvasta a rövidke kis betűsort. Szakítsunk. Szakítsunk.

Amikor viszont rájött, nem értette. Mi ez az egész? Miért írja neki azt Alex – Alex, aki előző nap annyiszor elmondta, hogy szeretlek, Alex, aki csak besétált Eli szobájába, és leheveredett az ölébe, mert máshogy nem tudott elaludni, Alex, aki... Akivel jár?

Ez csak valami hülye vicc lehet. Bár Alex letiltotta Messengeren, Eli attól még fel tudta hívni. A füléhez emelte a telefont.

Most felvette.

– Eli – szólt bele Alex, mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna –, figyelj rám, kérlek, és hallgass végig.

– Jule...

– Eli, kérlek! – Alex hangja szokatlanul csendült, valahogy keményebben, mint általában. A fiú sóhajtott egyet a vonal másik végén és valamivel csendesebben folytatta, a szavak mégis olyanok voltak Elinek, mint egy-egy ütés a gyomorszájára. – Én... Hazudtam neked. Nem vagyok meleg. Csak mivel folyton szétmentem a lányokkal, ki akartam próbálni egy sráccal. Te pont kapóra jöttél. De nem vonzódom a fiúkhoz, ebben már biztos vagyok. Sajnálom. Tudom, hogy nem fogsz nekem megbocsájtani, nem is kérek tőled ilyesmit. Sajnálom.