PlayBoysLove

6. Eli

Eli nem volt az a fajta ember, aki bele akar avatkozni mások életébe. Ami azt illeti, utálta a pletykákat, és azokat, akik terjesztették őket. De a kíváncsisága felülkerekedett, és minden elvét meghazudtolva egész nap távolról figyelte Alex és Harper párosát.

Már lassan három hete jártak. Eli le merte volna fogadni, hogy Alex már ágyba vitte a lányt, de még mindig nem szakítottak. Ez eddig csak egyetlenegyszer fordult elő, Eve-nél, azt is csak Alex önzése miatt. Lehet, hogy tényleg megmarad mellette? – morfondírozott magában a fiú, ahogy a geometriás csoporttársai között álldogálva figyelte, ahogy Alex és Harper egy gyors csókkal elbúcsúzik, majd mindketten bemennek a saját termükbe. Valahogy fura volt ez az egész. Alex boldognak tűnt, de Eli tudta, ez is a régen felépítgetett álcájának köszönhető. Vagy mégsem? Most valóban az? Eli teljesen összezavarodott.

Eli nem tudta kiverni a fejéből kettejüket. Ráadásul valahányszor meglátta Alexet és Harpert, rossz érzés kerítette hatalmába, és nem tudta eldönteni, hogy odamenjen hozzájuk, vagy csak egyszerűen elrohanjon a másik irányba. Persze ezek egyikét sem tette: csupán elfordította a fejét, és győzködte magát, hogy ne foglalkozzon velük.

Akárhány barátnője is volt már Alexnek, Eli soha nem... Féltékenykedett. A különbség talán abban rejlett, hogy korábban tisztán látta Alexen, hogy csak megjátssza magát – noha az sosem árulta el Elinek, miért viselkedik másképp, amikor nem együtt vannak, Eli sejtette, mi áll a háttérben –, ám most őszintének tűnt. Eli úgy látta, Alex tényleg kedveli a lányt, és ez felettébb irritálta. Csak tudta volna, mi a francért törődik még ennyire a fiúval.

– Mit bámulsz olyan kitartóan?

– Hmm? Semmit. – Eli majdnem összerezzent a hirtelen kérdésre, amit Dean Yamata tett fel, a félig japán évfolyamtársuk. A fiú nagyon okos volt, de Elihez hasonlóan egyedül járt mindenhová. Ritkán beszéltek, Eli meg is lepődött, hogy Dean megszólította.

A fekete hajú fiú bólintott, olyan arckifejezéssel, mint aki mindent ért. – Az a lány velem együtt jár üzlet és marketingre. Kissé hiperaktív, de meglepően okos. – Dean arckifejezéséből ítélve Harper nem tartozott a kedvenc csoporttársai közé.

– Igen, egyszer beszélgettem már vele.

Dean ruhája szokás szerint egy fekete ingből és fekete farmerból állt. Haja a szemébe lógott, a szemei karikásak voltak, ő maga pedig roppant alacsony – tökéletesen megfelelt egy zseni karakternek Eve animéiből. Eli néha eltűnődött azon, hogy a hasonlóság vajon tényleg véletlen-e.

– Annyit akartam mondani, hogy a múltkor egy másik lánnyal beszélgetett – ne érts félre, nem lehetett nem hallani őket --, arról, hogy Plure milyen „jó pasi". Így fogalmaztak, azt hiszem. – Eli még sosem hallotta, hogy valaki ilyen megvetéssel ejtette volna ki Alex nevét.

Eli gyomra görcsbe rándult Dean szavai hallatán. Miért mondja el ezt neki? Zavartan nézett a fiúra, de az csak kifejezéstelen pillantást vetett Elire. A tanár végre megérkezett és kinyitotta a terem ajtaját. Dean, mielőtt besétált volna, a válla fölött odavetette Elinek:

– Tudod, elég nyilvánvaló, hogy azt akarod, veled foglalkozzon.

Elit hátulról meglökték a csoporttársai, ahogy mind benyomultak a terembe. Eli egész órán azon törte a fejét, hogyan vágjon vissza Dean-nek, de a végére azon kapta magát, hogy a füzete margójára firkálgat és a fiú szavain tűnődik.

Ostobaság.

Eli kitépte és összegyűrte a lapot. Szívesen nekivágta volna Dean-nek a galacsint. Az talán letörölné az idegesítő, okoskodó kifejezést az arcáról.