PlayBoysLove

18. Eli

Eli évszázadok óta nem volt moziban. Randin meg még soha – fogalma sem lehetett, hogy mennek a mozis randik. Egy-két tiniregényes klisé derengett neki, de végül Alex a kezét sem fogta meg a sötétben, nemhogy kikísérje a mosdóba, hogy aztán egymásnak essenek a piszoárok társaságában. Jó, mikor ez utóbbi eszébe jutott, hirtelen nagyon hálás lett, hogy Alex nem lát bele a fejébe.

Csak annyiból állt az egész, hogy ott ültek egy kényelmetlen székben, amit a lehető legolcsóbb és legigénytelenebb műanyag bársonyutánzattal vontak be, amit Eli valaha látott, egészségtelen vajas pattogatott kukoricát majszoltak, amihez Alex cukormentes kólát, míg Eli vizet ivott, és bámulták, ahogy Chris Hemsworth a pörölyét lóbálva vicceskedett majdnem két órán keresztül. Eli minden egyes percét élvezte.

Az Eve-el való kibékülése után Eli sokkal jobban érezte magát. A lánynak csak kellett pár nap, hogy megnyugodjon, utána szívesen végighallgatta Eli bocsánatkérését. Eli bűntudata még nem múlt el teljesen, de remélte, hogy idővel megkopik, aztán lepereg majd, mint egy régi festményről a festék, mintha ott sem lett volna.

Mindkettejüknek volt valami, ami miatt folyamatos lelkifurdalást éreztek. Elinek Eve, Alexnek pedig a kapcsolatai miatt. Előbbi helyrejött, utóbbival Eli reményei szerint hamarosan ugyanez lesz a helyzet. Már csak Alex szülei maradtak (Eli eddig is tisztában volt azzal, hogy nem túl elfogadóak, és Alex szavaiból is ki tudott venni egyet s mást), az valószínűleg keményebb dió lesz.

Egyelőre azonban csak élvezték egymás társaságát, úgy tettek, mintha teljesen megszokott, magától értetődő dolog lenne, hogy Alex és Eli szerelmespárként mutatkozik, mintha egy olyan világban élnének, ahol kettejük kapcsolata nem ütközik semmilyen akadályba. Eli jó volt abban, hogy homokba dugja a fejét, de ez nem mindig olyan negatív dolog, mint hangzik. Például most. Olykor jobb megélni egy pillanatnyi boldogságot, mint siettetni a rosszat, ami úgyis ráér.

Eli nem sokra emlékezett a filmből, ugyanis egész végig Alexet figyelte, a profilját tanulmányozta, hegyes állát, keskeny ajkait, hosszú szempilláit, a fekete karikákból álló fülbevalóit, és hirtelen úgy érezte, sürgősen meg kell csókolnia, mert még belefullad a sok, megfogalmazhatatlan, de kellemes érzésbe, ami elöntötte.

*

A film után Alex és Eli mekis zacskókkal felszerelkezve kivonult a pláza mögötti, általában elhagyatott kis zöld, füves-fás részre. Hiába a popcorn, úgy döntöttek, megebédelnek, és ezúttal Eli sem tiltakozott a botrányosan sok mesterséges alap- és adalékanyag miatt.

– Nem kértél bele húst? – pillantott bele csodálkozva Eli Alex szendvicsébe. Ilyet még sosem látott tőle.

A krumpliját csipegető fiú zavartan vállat vont. – Öhm, hát, van, hogy nem eszek húst. Nem vagyok vega vagy ilyesmi, csak rosszul érzem magam, amiért annyi állat pusztul el, csak mert nekünk sajtburgert van kedvünk enni.

– Hát, őszintén, nem hiszem, hogy ennek a valaminek olyan nagy százaléka lenne hús – fintorgott Eli, miközben próbálta átfogni a Big Mac-jét. Alex nevetett, mire Eli is elmosolyodott.

– És van valami újdonság a rendelőben? – kérdezte. Ahogy várta, Alex szeme felcsillant.

– Azt ugye meséltem, hogy anya megkapta a munkát az állatkertnél, és képzeld, egy kolibrit kezelt nemrég. Egy kolibrit! El tudod ezt képzelni? Én nem segíthettem neki, csak nézőként lehettem ott, de így is nagyon király volt. Olyan pici és puha, őszintén, asszem most láttam életemben először igazit. – Alex lelkesen magyarázni kezdett a kolibrikről, majd mutatott Elinek pár fotót, amit a fényképezőgépéről mentett át a telefonjára.