PlayBoysLove

7. Alex

– El akarok neked mondani valamit. – Harper ledobta a táskáját Alex ágyára. A fiú, miután megetette Asht, és lezárta a terráriumot, ásítva a hasára feküdt, onnan pislogott fel kérdőn Harperre. A lány leült mellé, Alex érezte, ahogy besüpped az ágy.

– Szóóóval, tudom, hogy ez furán fog neked hangzani, de kérlek, hadd mondjam végig. És ha nincs igazam, akkor bocsi, előre is. De van valami, amit már elég régóta sejtek, és lehet hogy csak túl sok fanfictiont olvastam, azért látom bele, de nekem elég valószínűnek tűnik.

Alex most már igazán kíváncsi volt. Az oldalára fordult és a könyökére támaszkodott, felvont szemöldökkel nézte Harpert.

– Tehát, szerintem meleg vagy.

Alex meghökkent, aztán elnevette magát. – Szerintem meg elszámoltad a dátumot. Április elseje már rég elmúlt, Harp'.

A lány viszont megcsóválta a fejét. Alex hitetlenkedve meredt rá. Valahol vicces volt, hogy Harpernek pont ez jutott eszébe, de azon az időszakon már régen túllépett, és nem is akart gondolni rá.

– Azt ígérted, nem vágsz közbe. Na, hogy miért gondolom ezt? – Harper felemelte a kezét és kinyitotta három ujját. Az arca felvette a szokott, megfejthetetlen kifejezést, bár kicsit mégis komolyabbnak tűnt. – Egy, Eli. Bocs, de a hülyének is nyilvánvaló, hogy totál bele vagy esve a srácba. Bár látnád, hogy nézel rá! Folyton keresed a társaságát, mindig őt figyeled, és ne hidd, hogy nem vettem észre, kinél van mindig megnyitva az Instád! Kettő, én. Nem akarom megsérteni az érzéseidet, őszintén. De az az igazság, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha szerelmes lennél belém. Kedvelsz, de nem olyan módon. Három, szex. Ha romantikusan még talán-talán, de szexuálisan biztos, hogy nem vonzódsz a lányokhoz. Ne érts félre, nagyon, hogy is mondjam, jó vagy az ágyban, de te nem élvezed különösebben. Láttam, hogy legutóbb használatlanul dobtad ki az óvszert.

Alex döbbenten hallgatta a szóáradatot. Az arcába vér szökött, pedig nem kellett volna. Elvégre Harper téved. A lány beszéde befejeztével összefonta a karját, és várakozóan pislogott Alexre. A fiúnak kellett pár másodperc, míg eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy megszólaljon.

– Nézd, Harp', ez mind szép és jó, de nincs igazad. Nem vagyok... Szerelmes Elibe, csak a volt legjobb barátom, és szeretném helyreállítani a kapcsolatunkat. Túl sokat látsz bele. Ami pedig téged illett, én tényleg úgy érzek, kérlek, higgy nekem!

A harmadik dologra hirtelen nem talált jó érvet.

Nem akart arra az időszakra gondolni. Nem akart, ám mégis emlékek hada tolult fel benne – átsírt éjszakák, hamis mosolyok, lesütött tekintetek. Gyerek volt még, az igazi kamaszkor küszöbén, nyilván bizonytalan magában. Nem is tartott hosszú ideig. Alig pár hét, és ki is heverte. Alex a szüleire gondolt, és hirtelen elöntötte a magabiztosság. Harper téved, persze, hogy így van, hogy is lehetne másképp? Alexnek azon kellene izgulnia, hogy a lány nem így akar-e vele szakítani, és nem rég elfeledett hülyeségeken.

– Akkor biztos vagy benne, hogy hetero vagy? – Harper hangja egy kicsit kétkedő volt, de Alex úgy tett, mint aki nem hallja. Túl akart lenni ezen a beszélgetésen. Határozottan bólintott. – Bocs, Harp', de nincs igazad.

– Oké – rántott vállat a lány és elmosolyodott. Alex mellé feküdt az ágyra és a fiúhoz bújt. – De azért gondolkodj el rajta, jó? Mert ha mégis, szeretném, ha tudnád, hogy ez teljesen rendben van és...

– Jó, jó, de nem kell – fojtotta belé a szót Alex. Megcsókolta a barátnőjét, és átölelte, majd könnyedén valami másra terelte a szót. Nem akart erre a témára gondolni, ám ez nehéz feladatnak bizonyult.