PlayBoysLove

25. Alex

            „Ne csinálj semmi hülyeséget!" – szokta mondogatni Grace szeretetteljesen. A legnagyobb vicc az volt az egészben, hogy Alex agyában pont miatta fordultak meg nagyobbnál nagyobb ostobaságok.

Pár példa: elköltözik Amerikába Elivel együtt. Elköltözik, de egyedül, személyazonosságot vált és belép a hadseregbe. Beházasodik a királyi családba, még akkor is, ha húsz év lesz közte és a felesége között (bármely irányban). Elmegy marhapásztornak vidékre. Vagy egyszerűen bevallja, hogy meleg.

A legutolsó tűnt a legnehezebben megvalósíthatónak.

Mégis, ha Alex nem tesz semmit, előbb-utóbb a szülei hozzák fel a témát. A „szerezz egy barátnőt még az iskola vége előtt" felszólítás még mindig érvényben volt. Tehát Alex vagy megmondja, mi a helyzet, mielőtt nem késő – vagy szakít Elivel, összejön egy lánnyal, távol tartja magától az összes vele egykorú hímneműt, és él egy normális életet.

Alex tudta, hogy szereti a fiút. Nem is akart arra gondolni, milyen lenne nélküle az élete. Mégis, mi van, ha téved? Ha nem meleg? Csak a hormonok, vagy valami. Alex szánalmasnak találta, hogy még mindig ezen vergődik, mikor minden jel egyértelműen mutatja, a férfiakhoz vonzódik – de mégis, könnyebb lenne heterónak lenni.

Ezzel az egésszel az volt az egyetlen probléma, hogy Alex nem hetero. Nem tudta, miért, csak nem. Ennyi. Ezen pedig nem tudott változtatni. Bár, ahogy belegondolt abba, mi lenne, ha valami csoda folytán heteróvá változna, Eli viszont nem – te jó ég, dehogy is. Annyira talán mégse lett volna olyan jó az ellenkező nemhez vonzódni. Nincs még egy olyan ember, mint Eli.

Viszont a szüleiből is csak egy van.

Alex áldotta a sorsot, hogy csak a következő évben lesznek komoly év végi vizsgáik. Most képtelen lett volna tanulni rájuk, annyira lefoglalta az idejét a vég nélküli, észszerűtlen őrlődés. Ha pedig megbukna rajtuk, sosem vennék fel egyetemre.

Így viszont szerencsére volt ideje Elivel és a nyomasztó gondolataival tölteni az időt.

Lassan beköszöntött a június és Harper szülinapja. A lány az alkalomra felutazott Southcoastba, hogy hármasban ünnepeljenek. Alex maga is meglepődött, mekkora megkönnyebbült, hogy újra látja a lányt, szinte a nyakába ugrott, mikor Elivel kimentek elé a vasútállomásra.

– Szóval, srácok, arra gondoltam, hogy most, hogy tizennyolc lettem, valami baromi nagy hülyeséget fogok csinálni – jelentette be Harper. – A lehetőségek a következők: tetoválás, piercing, elmegyünk egy sztriptízbárba, belépek valami pártba, szerencsejátékozok néhány kört és felrakok egy rakás pénzt, vaaagy fülig vágatom a hajam és tomboy leszek addig, amíg vissza nem nő.

Alex elnevette magát Eli megrökönyödött arcán. – Ennyire azért nem kell komolyan venni ezt a felnőtté válást – mosolygott Harperre.

– Egyszer vagyok tizennyolc! Miért, ti mit kaptatok? – érdeklődött a lány.

– Egy „boldog szülinapot, kisfiam!"-ot – vont vállat Eli. – Meg egy készlet akrilfestéket.

– Netflix előfizetést, és egy új fülbevalót – bökött a fülében lévő második karikára Alex.

– Nem vagyok meglepve – sóhajtott Harper. – Mindegy, én viszont direkt nem kértem semmit, hogy itt költhessek némi pénzt. Szóval, szerintetek melyik legyen?

– A sztriptízbár és a szerencsejáték ki van zárva – szögezte le Eli.

– Nem lenne jó ötlet a politika sem. És őszintén, te vagy a legkevésbé tomboyos lány, akit ismerek.