PlayBoysLove

16. Eli

Elinek nem kis erőfeszítésébe került, hogy levakarja az arcáról azt az idióta mosolyt. Azóta nem tudta abbahagyni a vigyorgást, hogy Alexszel elváltak a színpad bejáratánál, de ha így megy haza, a szülei azt fogják hinni, valami baj történt.

Pedig épp ellenkezőleg: Eli úgy érezte, nem is lehetne boldogabb. A léptei könnyűek voltak, a szíve izgatottan ficánkolt a mellkasában még akkor is, amikor hazaért.

Mikor viszont belépett a nappaliba, a kis boldogsággombóc a mellkasában rémülten húzta össze magát.

Azonnal tudta, hogy baj van. Eve a pizsamás szüleik társaságában ült az asztalnál, dühösen maga elé bámulva. Ujjaival idegesen dobolt a fenyőasztalon. Ahogy Eli belépett, felhorkant, és elnézett a másik irányba.

– Mi történt? – kérdezte Eli óvatosan, letéve a cipőjét. Emily megvonta a vállát.

– Még nekünk se mondta el.

– Az történt – kezdte remegő hangon Eve –, hogy képzeld, egész közel álltam hozzátok a koncerten. Bár úgy tűnik, el is feledkeztél arról, hogy megyek, úgyis mással voltál elfoglalva.

– Hogy érted, hogy közel álltál hozzánk...? – Eli még kábult volt kissé a sörtől, nem esett le neki elsőre. – Várjunk! Eve, te láttad...

– Igen, láttam! Mindent láttam! – A lányból most tört ki a dühe. Ujját Elire fenyegetően szegezte. – És egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy lehet valaki ennyire kibaszottul képmutató!

A szüleik értetlenül kapkodták a fejüket. – Mi történt?

– Hát, képzeljétek, a drágalátos bátyámnak pasija van. Mégpedig Alexander Plure, akitől úgy védte szegény kishúgát! Vagy neked meg van engedve, hogy azzal járj, akivel akarsz?!

Eli mondani akart valamit. Bármit, ami a védelmére szolgált volna. Olyasmit, hogy tévedtem Alexszel kapcsolatban, vagy nem tudtam tisztán gondolkodni. De a szavak egyszerűen nem jöttek a nyelvére. Tudta, hogy a húgának igaza van, fájóan, de rohadtul igaza.

– Eve...

– Eve, kérlek, nyugodj meg. – James közéjük lépett, feltartva a kezét, jelezve, hogy nem akar beszállni a vitába. – Szóval mi is történt pontosan? Gyere Eli, ülj le te is. Kérsz valamit enni? Jól van. Akkor, először is szeretném tőled hallani a történetet.

Eli nagy levegőt vett. Eve-el szemben ült le, de nem mert a lány szemébe nézni. – Hát... Egy barátommal mentem a koncertre, de ő barátja Alexnek is, így ő is jött. És, öhm, összejöttünk, mármint én és Alex. Ennyi.

– Szerelmes vagy belé? – James arcán lágy mosoly ült. Nem tűnt dühösnek. Eli nem is számított másra, de azért mégis megkönnyebbült egy picit. Túl van a coming out-ján. Eszébe jutott Alex – vigyázott, hogy a gondolatai ne kanyarodjanak el rögtön az elmúlt egy óra eseményei felé, mert biztos volt benne, hogy elpirult volna –, aki bár nem árult el neki sokat, Eli emlékezett egy s másra, sejtette, hogy a fiú szülei nem olyan elfogadóak, mint az övéi.

Aprót biccentett.

Eve dühödten fújt egyet, de csendben maradt.

Emily az asztalon átnyúlva megsimogatta Eli kezét, a fiúnak jólesett az érintés. Megnyugtató, biztonságos otthon-érzése lett tőle, olyan időket idézve, amikor még nem volt ilyen komplikált az élete. Halkan sóhajtott, noha a nap még messze nem ért véget.

– És Eve? Mit láttál pontosan? Honnan tudtad?

– Azt, hogy Eli lesmárolja Alexet. Aztán mindketten eltűntek.