PlayBoysLove

11. Alex

            Alex és Eli némán ültek egymással szemben. Egyikőjük sem ért hozzá az italához. Alex nem hallotta a körülöttük zsibongó vendégeket, csak Elit bámulta. Aznap mintha különösen szép lett volna, ahogy a nap oldalról világította meg, fényt adva barna tincsinek. Alex legszívesebben előkapta volna a kameráját, hogy lefotózza a pillanatot. Eli aznap egy könnyű, zöld felsőt viselt, ami természetesen passzolt a szemszínéhez. A póló nyakán kilógott a bőrszíj, amit Eli évek óta hordott nyakláncként. Érdekes, hiába kuksolt Eli mindig a szobájában, a bőre pár árnyalatnyival sötétebb volt, mint Alexnek. A bőrszíj alatt egy távolról is látható anyajegy bújt meg, pont Eli kecses nyakhajlatában.

Jézusom, kezdem túlzásba vinni ezt a szerelem-dolgot. Ha így stírölöm, a végén még azt hiszi, meg akarom ölni.

Alex a farmerén lévő gyári szakadást piszkálta. Harper megígérte, hogy segít kideríteni, Eli meleg-e, ám ezidáig semmit sem tudott mondani a dologról. Most úgy döntött, találja ki Alex maga? Mit szeretett volna elérni ezzel a találkozóval? Talán a lány azt akarta, irányítsa ő maga a saját életét? Alex sosem szerette volna kihasználni Eli és Harper bimbózó barátságát, nem arra kérte a lányt, hogy kémkedjen neki vagy valami, persze, hogy nem. Mégis remélte, hogy Harper többet tud meg a fiú, nos, preferenciáiról. Harper ezt is tapintatlannak érezte, és azt akarta, őt hagyják ki ebből?

Mindenesetre, később alaposan ki kell faggatnia Harpert. Alexet teljesen felkészületlenül érte ez a találkozó, ami miatt kicsit mérges is volt rá, de ezt nem mutathatja. Beszélgetnie kell, vagy valami.

Megköszörülte a torkát. – És... Hogy vagy?

– Hmm? Jól, köszönöm. – Eli belekortyolt a kakaójába. Alex majdnem elmosolyodott. Eli lehetett az egyetlen, aki képes meginni a Becky's Bakery karamellás csokiját. Egyszer Alex is megkóstolta, de utána úgy érezte, egyetlen korttyal fedezte három napi cukorszükségletét. – Hogy van a süni?

– Ó, jól, nagyon jól – nyögte ki Alex. Eli biccentett. – Lehet, hogy örökbefogadjuk. Senki nem válaszolt a hirdetésekre.

– Még egy állat? A végén még szétfeszítik a házatokat – mosolyodott el Eli halványan, lenyalva a kanalát. Alex arcába vér szökött a mozdulat láttán. Francba, francba, francba!

– Nincsenek is olyan sokan – védekezett gyorsan. Ez az. Gondolj az állatokra.

– Két papagáj, egy kaméleon, egy nyúl, egy rakás hal, Ash és még a sün is?

– Oké, így felsorolva tényleg annak hangzik. – Alex gyomrában az izgatott csomó egy picit enyhülni látszott. Megy ez. Beszélgetnek. Így tovább!

Ekkor azonban Eli arca újra elkomorodott. – Ne hidd, hogy megbocsájtottam neked.

– Tudom – válaszolta Alex, és mindent megtett, hogy ne hallatszódjon ki a hangjából a szomorúság. – Szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom.

Kimondta. Végre elmondhatta, ami annyi ideje nyomta a szívét. Alex önkéntelenül is fellélegzett egy kicsit. Ezen is túl van. Már csak Elinek kell elfogadnia, és a többi gyerekjáték lesz.

– Még szép, hogy sajnálod. – Eli felsóhajtott, de nem nézett Alexre. – Ne haragudj. Nem akartam undok lenni.

Alex intett, hogy semmi baj. Meglepődött, hogy Eli bocsánatot kért. Nem az a fajta srác volt, aki sűrűn teszi ezt.

Alex a jegeskávéjába kortyolt, hogy ne bámulja némán Elit. Pech, de az ital túl hidegnek bizonyult. A fiú köhögni kezdett, a fagyos érzés majd' szétrobbantotta a homlokát.